7 Rész Családi este.Az első elveszett emlékek újra visszatértek...

*Kuga:

- Sziasztok...nektek is jó éjt...

/Elmentek...én pedig...egyedül maradtam vele...félek../

*Castiel:

- Hé Kuga!

*Kuga:

- T...tessék?!

*Castiel:

- Most direkt kerülgetsz?

*Kuga:

- E...ezt,hogy érted? á..én nem kerülgetlek..

*Castiel:

- Még mindig nem tanultál meg hazudni.Ki vele..mi bajod van velem már megint?

*Kuga:

- Nem értem miről beszélsz..

*Castiel:

- Ne játszd az ártatlant..Miért félsz tőlem?

*Kuga:

- De én nem..

*Castiel:

- Csak most az egyszer...mond el,hogy miért félsz tőlem s kerülgetsz egész nap...arról már nem is beszélve,hogy szóba sem állsz velem..

*Kuga:

- Félre értetted a dolgot..én nem kerülgetlek és nem félek tőled...csak...

*Castiel:

- Csak mi?

*Kuga:

- Csak...mindent elfelejtettem...nem emlékszem rád..és nem tudom,hogy milyen ember vagy valójában..

*Castiel:

- Hm...szóval nem tudod milyen ember vagyok...hát nagyon röviden fogalmazva én az az ember vagyok akinek háromszor is szerelmet vallottál eddig életedben...Folyton azt ütötted a fejemhez,hogy téged nem érdekel az,hogy engem örökbe fogadott a családod és papírokon mi testvérek vagyunk a végén úgy is te leszel a barátnőm...Folyton ezekkel a hülyeségekkel jöttél...

*Kuga:

/Één? ilyeneket mondani? te jó ég...biztosan elég furcsán nézhetett ki az egész../

- Sajnos nem emlékszem ilyesmire...

Indultam el gyorsan próbálva kikerülni őt de ő megragadta a karom és magához húzott.

*Castiel:

- És erre sem emlékszel?

Hajolt közelebb hozzám de még mielőtt megcsókolt volna jól pofon ütöttem és kiszabadulva jó pár méterre futottam el tőle.

*Kuga:

- Mégis mit képzelsz magadról?!

Erre ő csak hangosan elnevette magát.

*Castiel:

- Te aztán semmit sem változtál hugi...

*Kuga:

- Miii?

*Castiel:

- Csak ellenőrizni akartam a reakciódat ne haragudj...Csak mert még mielőtt balesetbe kerültél volna a fiúk a suliból mindig s odavoltak érted és voltak páran akik már be is próbálkoztak nálad.De te mindig elutasítottál mindenkit.Akit pedig egy csókot akart lopni tőled azt jól megverted.

*Kuga:

- Szóval csak ellenőrizni akartál?

*Castiel:

- Igen.

*Kuga:

- Te idióta!

Vágtam hozzá a táskámat és idegesen elindultam hazafelé.Castiel nevetve a hátam mögött követett és természetesen a táskámat is egészen hazáig ő cipelte.Amikor hazaértünk anya és apa már vártak ránk egy vacsorához megterített asztalnál.Én annyira dühös lettem a „bátyámra„,hogy egész vacsora alatt hozzá sem szóltam ő pedig csak folyton bámult és nevetett ami engem még jobban idegesített.De ez nem hagyta figyelmen kívül a szülőket sem és végül apa megszólalt:

*Apa:

- Micsoda testvéri szeretet...

*Anya:

- De hisz régen is ilyenek voltak..

*Apa:

- Épp ezt mondom...mindig is úgy viselkedtek mint az idegenek..

*Anya:

- De azért ha szükségük volt segítségre mindig kiálltak egymásért..

*Apa:

- Ez azért igaz..

*Anya:

- És egyébként is..Talán nm vetted észre,de a mi pici lányunk lassan újra önmaga lenni..

*Apa:

- Természetesen észrevettem.

Kuga:

- Anya,apa nem zavar titeket,hogy mi még itt vagyunk? *integettem a kezemmel feléjük és Castiel újra elnevette magát*

*Anya:

_ Nem..ti soha sem zavartok minket..

*Kuga:

- Akkor meg hagyjátok abba a kibeszéléseket..

*Anya:

- Rendben rendben...

*Apa:

- Mi nem kibeszélünk senkit...hanem csak felfigyeltünk édesanyáddal arra,hogy talán még nem jöttek vissza az emlékeid,de a viselkedésed már lassan újra a régen megszokottá válik.

*Kuga:

- De akkor is..

Vettem fel a kezemmel a poharat és megittam a benne lévő vizet.

*Anya:

- Na és,hogy telt az első nap az új iskoládban fiam?

*Castiel:

- Szokás szerint..unottan..

*Kuga:

- Unottan? mi az,hogy unottan? egész nap velünk voltál..még a kávézóban is..

*Castiel:

- Épp ezért is mondom,hogy unalmas volt.Semmi érdekeset nem csináltatok,csak ültetek és fecsegtetek mint a pacsirták.

*Kuga:

- Akkor legközelebb nem is viszlek magammal sehová.

*Castiel:

- Ma sem kértem,hogy vigyél magaddal.

*Kuga:

- Csak megsajnáltalak.

*Castiel:

- Mi vagyok én kutya,hogy engem sajnáljanak?

*Kuga:

- Igen is az vagy.Egy nagy kóbor kutya aki folyton csak a bandájával utazgat városról-városra és országról-országra s egyszer sem hajlandó felhívni a húgát aki itthon várja és aggódik érte mivel ki tudja mi történhet külföldön!!!

Ugortam fel az asztal alól és könnyes szemekkel a szobámba mentem becsapva magam után az ajtót.Egyből az ágyamra feküdtem jól magamra húzva a takarót és úgy próbáltam visszatartani a sírást.

**********Beszélgetés az étkezőben*********

*Anya:

- Ezek...a régi emlékei voltak?

*Apa:

- Úgy látszik igen..

*Anya:

- Szóval mégis képes visszaemlékezni..

*Apa:

De az első visszaemlékezései sajnos nem a legjobbak..

*Anya:

De legalább most már tudjuk,hogy aggódik a testvére miatt..

*Apa:

- Ami igaz,az igaz..

Anya:

- Mit szólsz ehhez fiam?

*Castiel:

- Nem tudok hozzáfűzni semmit..nem is gondoltam volna,hogy ő ennyire aggódik ezek miatt...

*Anya:

- Az igazat megvallva mi sem vettük észre....

*Apa:

Túlságosan is jól el tudja rejteni az igazi érzéseit..

*Castiel:

- Kuga egy igazi színésznő...Mindig is képes volt bárkit átverni a kis színjátékával..

*Anya:

- Az biztos..főleg amikor egy új babát vagy ruhát akart..Akkor már a legszentebb gyermeket is képes volt eljátszani.

*Castiel:

- Vagy amikor éppenséggel tőlem akart valamit...

Állt fel a helyéről Castiel és elindult felfelé az emeletre.

*Anya:

- Te meg hová mész?

*Castiel:

- Megyek lefekszem...jó éjt...

*Anya: Jó éjt fiam...

*Apa:

- Biztosan a Kugához ment..

*Anya:

- Castiel nem az a fajta ember,aki ilyenkor lefeküdne aludni..

*Apa:

- Te már túl jól ismered a gyerekeinket..

*Anya:

- Ez csak természetes...hisz én vagyok az anyjuk...

**********Vsszatérve Kugához***********

*Kuga:

/ Vajon miért sírok ilyesmik miatt? Ezek az én emlékeim lennének?../

Halvány fogalmam sem volt arról,hogy meddig lehettem a szobámban de egy kopogás miatt visszatértem a valóságba.

*Kuga:

- Ki az?!

*Castiel:

- Én vagyok az Castiel.Bemehetek?

*Kuga:

- Mit akarsz?

*Castiel:

- Csak beszélgetni..

*Kuga:

- Felőlem..

Feküdtem vissza újra betakarva saját magam de most még a fejemre is ráhúztam a takarót.

*Castiel:

- Ne kezd már megint kérlek...Nem vagy te már kis gyerek...

*Kuga:

- ........................

*Castiel:

- Mnt az ovodás...

Hirtelen húzta le rólam a takarót Castiel.

*Kuga:

- Hékás! Fázom...add vissza a takarót!

*Castiel:

- Ne hazudj..itt nincs is hideg..

*Kuga:

- De én akkor is fázom...

*Castiel:

- Akkor gyere csak ide...

Húzott magához a bátyám és magához ölelt.

*Castiel:

- Na? még mindig fázol?

*Kuga:

- Már nem...

/Ég az arcom...remélem nem fogja észrevenni/

*Castiel:

- Amikor te még olyan öt éves lehettél mindig azt akartad,hogy az ölembe vegyelek..Amikor pedig nemet mondtam elkezdtél haragudni..de a végén úgy is muszáj volt,hogy az ölembe vegyelek mert akkor a szüleink folyton leszidtak,hogy bántalak mert te mindig azt adtad elő nekik.

*Kuga:

- Erre azért még nem nagyon emlékszem....de arra igen,hogy régebben meg akartál tanítani gitározni de elszakítottam az összes húrt a gitárodon...és azután te nagyon dühös voltál rám..de mégsem ordibáltad le a fejem.

*Castiel:

- Hát igen...de azért később pedig mehettem a város másik végébe húrokat venni...

*Kuga:

- Akkor esküdtél meg,hogy soha többé nem adod a kezembe a gitárodat de mivel én meg akartam tanulni játszani ahelyett,hogy elköltötted volna a zsebpénzedet félre raktad és vettél nekem egy saját gitárt...akkor megígértem,hogy vigyázni fogok rá...és be is tartottam az adott ígéretemet...még mindig semmi baja.Csak be kéne egy kicsit hangolni majd...

*Castiel:

- Ne aggódj picur..majd megcsinálom...

*Kuga:

/Mégsem olyan félelmetes amilyennek elsőre látszik.../

Kényelmesebben elhelyezkedve a bátyám karja között lassan bealudtam...

*Castiel:

- Szokás szerint túl gyorsan is bealszol a jelenlétemben...na de legalább lassan valamilyen emlékek de vissza térnek hozzád...

Befektetve engem az ágyba Castiel jól betakart ne,hogy este megfázzak.

*Castiel:

- Szép álmokat hercegnő...

Csendben kilépve az ajtón bezárta azt és a saját szobájába ment én pedig mélyen aludtam tovább..