8 Rész...Háziállat.

Következő reggel minden szokásosan kezdődött.Anya lágy és szeretet teljes hangja ébresztett fel.

*Anya: 
- Kuga Castiel! keljetek fel gyerekek mert elfogtok késni!

*Kuga:

/Már megint reggel.../

Másztam ki félkómás állapotban az ágyból és a tükör elé állva néztem magamat.A hajam borzalmas állapotban volt  s túl sok időbe telne rendbe szedni ezért úgy döntöttem,hogy ma egy csuriba fogom összefogni a hajam.Felvéve egy fekete szoknyát,egy bordó piros színű blúzt és egy combzoknit magas szárú cipővel felkaptam a táskámat s lerohantam az étkezőbe amely az első emeleten volt.

*Kuga:

- Jó reggelt!

*Anya/Apa:

- Jó reggelt kicsim.

Körbenézve sehol sem láttam még a bátyámat.

*Kuga:

- Castel meg hol van?

Anya:

- Még nem jött le.

*Kuga:

- Megyek feklébresztem.

Lerakva a táskámat egy székre felrohantam a második emeltre a testvérem szobájához.Megállva az ojtó előtt bekopogtam.

*Kuga:

- Castiel...felébredtél már?

*Castiel:

- ...

*Kuga:

- Öööömmm...Castiel? ...bemegyek...

Amikor csendben benyitottam észrevettem,hogy Castiel még mindig alszik.Lassan odasétálva hozzá megérintettem a vállát és elkezdtem rázni őt,hogy végre felébredjen.

*Kuga:

- Castiel,kelj fel.El fogunk késni.

*Castiel:

- Még csak öt percet...

Feküdt tovább a fiú ki sem nyitva szemeit.

*Kuga:

- Semmi öt perc..kelj felfelé kölömb...

Nem érkezve befejezni a mondatomat sem Castiel maga mellé rántott az ágyra és átkarolva engem szorosan magához ölelt.

*Kuga:

- Castiel! Mi a jó eget csinálsz?!

Orditottam fel amitől ő végre kinyitotta szemeit és álmosan rám nézett.

*Castiel:

- Te meg,hogy kerültél ide? Csak nem hiányoztam?

*Kuga:

- Álmodj királyfi...Anya próbált téged felkelteni de te nem ébredtél fel.Épp ezért is jöttem,hogy felkeltselek....

*Castiel:

- Én pedig már azt hittem....

*Kuga:

- Hát pedig nem jól hitted drágám...most pedig engedj el...

*Castiel:

- Na és mit kapok cserébe:

*Kuga:

- Hmmm..had gondolkodjam....mit szolnál egy hatalmas pofonhoz?

*Castiel:

- Nem erre vártam...

*Kuga:

- Akor meg?

*Castiel:

- Esetleg egy puszi?

*Kuga:

- Ököllel jó lesz?

*Castiel:

- Nem...

*Kuga:

- Akkor engedj el mert egy csókot fogsz kapni az arcodra az öklömtől.

*Castiel:

- Jajj nekem...

Castiel elengedve engem felült az ágyon és alaposan végigmért engem szemeivel s elmosolyodott nem mondva semmit.Én pedig lassan kimászva az ágyból elhagytam a szobát aztán a második emeletet s vissza mentem az étkezőbe és leültem reggelizni.Anya a konyhán volt,apa pedig már kora reggel elment a munkába.

*Kuga:

/Ezek szerint ma busszal kelesz mennem suliba../

Gyorsan megreggelizve felkaptam a táskámat és már el is indultam az ajtó felé amikor Castiel megszólított.

*Castiel:

- Mi az húgi,már meg sem vársz vagy mi?

*Kuga:

- Ha nem aludtál volna ennyit talán meg is várnálak..de már úgy is hatalmas késésben vagyok miattad...

*Castiel:

- Ha már igy is késésben vagy akkor szerintem már tökre mindegy az a két perc...

*Kuga:

- Nekem igen is sokat számit az a két perc..

*Castiel:

- Valóban?

*Kuga:

- Igen.

*Castiel:

- Véletlenül nem a kis fekete hajú srác miatt sietsz ennyire abba a suliba?

*Kuga:

- Arminnak hívják és nem...nem miatta.

*Castiel:

- Pedig szerintem igen..

*Kuga:

- Na és mi van abból ha miatta? Hmm? Úgy sem tartozik rád az én magán életem....

*Castiel:

- De igen is rám tartozik.A húgom vagy és jogom van tudni mindenről.

*Kuga:

- Nem.Nincs.

*Castiel:

- Kuga...hagyd abba...tegnap nagyon nyugodt voltál most pedig újra ideges vagy.Mi a fene történik veled?

*Kuga:

- Hagyj békén!

Idegesen kirohantam a házból és elindultam a buszmegálló felé.

*Kuga:

/ Én bolond...miért álltam le vele veszekedni ilyen ostobaságok miatt?....bocsánatot kelesz kérnem tőle../

Nem kellett túl sokat várnom a buszra mivel hamar megérkezett.Szerencsére.Felszállva kifizettem a jegy árát és helyet foglaltam egy ablak melletti helyen.Egész úton kifelé bámultam és gondolkodtam a Castiellel való veszekedésen.Borzasztóan éreztem magam.

*Kuga:

/Hisz csak engem próbál védeni../

Egész idő alatt csak ezen gondolkodtam észre sem véve,hogy már megérkeztem.Gyorsan kirohanva a buszból egészen az iskoláig onnan pedig az osztályomig futottam.Beérve a tanterembe helyet foglaltam.

*Kuga:

/Az utolsó pllanatban../

*Rosa:

- Te meg hol jártál? Már azt hittem,hogy nem jössz...

*Kuga:

- Történt otthon egy s más...

*Rosa:

- Mi történt?

*Kuga:

- Castiellel ma reggel egy kissé összevesztünk..

*Rosa:

- Mit mondott neked? Megsértett téged? Megölöm!

*Kuga:

- Nyugi Rosa. Nem mondott semmi rosszat.Csak én voltam hülye és elkezdtem ordibálni rá.Most biztosan haragszik.

*Rosa:

- Akkor kérj tőle bocsánatot és minden rendben lesz.

*Kuga:

- Félek,hogy nem fog megbocsájtani egy könnyen...hisz a semmiért ordibáltam le a fejét miközben ő csak érdeklődn akart...

*Rosa:

- Mivel kezdődött a veszekedés?

*Kuga:

Semmi különössel.Felmentem a szobájába felébreszteni őt mivel egyedül soha nem kelt volna fel.Ott beszélgettünk úgy 5 percet és én kimentem a szobából reggelizni.Amikor épp már indulni akartam kifelé lejött Castiel és azt mondta,hogy meg is várhatnám őt én pedig gorombán válaszoltam.De ő akkor sem haragudott meg és csak annyit kérdezett,hogy ki miatt sietek ennyire én pedig nem tudom miért felidegeskedtem és azt vágtam a fejéhez,hogy nem tartozik rá az életem....röviden ennyi..

*Rosa:

- Hát ezen tényleg nem értem mért idegeskedtél fel ennyire.Na jó megértem,hogy nem tetszik neked ha tőled kérdezgetnek ilyesmit de azért mégsem kellett volna ennyire felkapnod a vizet..

*Kuga:

- Bocsánatot kelessz kérnem tőle...csak tudnám,hogy hol jár ilyenkor...

*Rosa:

- Ne aggódj.Egyszer úgy is beugrik majd az iskolába.

*Kuga:

- Szerintem ma lógni fog.

*Rosa:

- A veszekedés miatt?

*Kuga:

- Igen.

*Rosa:

- Ne légy benne biztos.Én is nem rég összevesztem Leighel..de egy-kettőre kibékültünk.

*Kuga:

- Ez azért egy kicsit más..de köszönöm a biztatást Rosa.
*Rosa:

- Igazén nem kéne hálásnak lenned ilyenekért.Ez már csak természetes,hogy próbálok segíteni neked.

*Kuga:

- Ez sokat jelent számomra...

*Rosa:

- Csak ne,hogy elolvadj itt nekem...Na de váltsunk témát.Jobban vagy? Úgy értem a baleset után..

*Kuga:

- Igen.Pár gyermekkor emlékem is visszajött hozzám.

*Rosa:

- Ez remek!

Rosa a nyakamba ugrott és elkezdett ölelgetni.Őt még az sem érdekelte,hogy a tanár már rég az osztályban volt és mindenki minket kezdett el bámulni.

*Kuga:

- Rosa ne kiabálj...

Suttogtam de ő továbbra is folytatta a mondanivalót magasról letojva mindenkit.

*Rosa:

- De hisz visszatérek az emlékeid! Ez nagyszerű!

*Kuga:

- Csak pár emlékem tért vissza...ne keverd..

*Rosa:

- Az is jobb mint a semmi.Ha így fog menni minden továbbra vissza fogsz emlékezni mindenre.

*Kuga:

- Ez iga de....

*Tanár:

Rosalia és Kuga kisasszony!Véletlenül nem zavar titeket az,hogy én itt állok és magyarázni próbálom az óra anyagát?

*Rosa:

- Nem tanár úr. Folytassa csak nyugodtan.

*Tanár:

- Azonnal üljön le Rosalia kisasszony!

Amikor a tanár elkezdett kiabálni Rosa egyből leült mindenki pedig nevetésben tört ki.

*Rosa:

- Ő még nem érti,hogy ez milyen jó hír... de amikor felfogja majd a pici agyával ő is örülni fog.

*Kuga:

- Jajj Rosa....

*Rosa:

- Hát de nem? Most mond,hogy nincs igazam...

*Kuga:

- De igazad van...csak maradj már csendben mert még ránk kötnek egy büntetést ami nekem most nagyon nem hiányzik.

*Rosa:

- Ne aggódj..ha büntetést is kapnál csak eljátszanád,hogy rosszul lettél ész kész.Probléma megoldva.

*Kuga:

- Ez nem lenne olyan könnyü.

*Rosa:

- Ha én ott lennék egy kettőre haza engednének mindkettőnket.A te problémáiddal és az én színészi tehetségemmel sok büntetést megúsznánk.

*Kuga:

- Na persze persze..aztán pedig amikor teljesen kigyógyulnék megkapnánk minden büntetést egyszerre..

*Rosa:

- Addig ra már tuti elfelejtették volna..

*Kuga:

- Nem hiszem..

Tanár:

- Ti ketten!Már megint fecsegtek?Ha ennyire nem érdekel titeket ez a téma akkor azonnal hagyják el a tantermet és nem zavarják a többieket!

*Kuga/Rosa:

- Bocsánat....

Rosaval többet nem beszéltünk a tanár úr pedig nyugodtan folytatta az órát.Én pedig gondolatokban folyton arra vártam,hogy Castiel végre megjelenjen a suliban,pedig lélekben gondoltam,hogy ma biztosan lógni fog. Így telt el minden egyes óra az iskolában egészen az utolsóig.Szerencsére nem volt semmi dolgom ezért nyugodtan indultam el hazafelé.Út közben észrevettem egy kis cicát az út kelős közepén és gyorsan oda rohanva hozzá felvettem és a karjaimban szorongatva hazavittem.A szüleim először csodálkoztak aztán megengedték,hogy megtartsam.Bevittem a cicát a fürdőbe és jól alaposan megfürdettem aztán kiszárítottam. Letéve őt az ágyamra pihenni elrohantam a kisállat kereskedésbe,hogy vehessek neki enni és egy nyakörvet. Amikor odaértem egy kedves eladó fogadott aki segített nekem élelmet és minden szükséges holmit megvásárolni a cica számára. Megköszönve az eladónak a segítséget kifizettem mindent a kasszánál és hazamentem.Út közben nem találkoztam ismerős arcokkal ezért elég hamar /legalább is számomra ez gyors vásárlásnak tűnt/ hazaértem és természetesen egyből a kiscicához mentem.Amikor elkezdtem simogatni ő elkezdett dorombolni.

*Kuga:

/Olyan aranyos../

A nyakába helyezve a nyakörvet magam fölé emeltem a mindkét kezemmel megtartva az állatkát.

*Kuga:

- Hmm.....mi is lehetne a neved...áh tudom már.Mit szólsz a Luna névhez?

A cica elkezdett még hangosabban dorombolni.

- Ezt igennek veszem.Szóval mától Luna lesz a neved..

Az arcomhoz húztam a cicát és az elkezdte dörzsölni a fejét az arcomba miközben hangosan dorombolt.Annyira aranyos volt a cica,hogy éjfélig nem tudtam aludni mivel játszani akartam vele.De azért a cica sem akart nyugton maradni sokáig és folyton a hajammal akart játszani.

*Kuga:

/Ez életem egyik legjobb éjszakája../