5 Rész... Újra kezdhetem előröl...
Amikor végre megérkezett az a nap amikor kiírattak a kórházból „ismeretlen” eberek járkáltak mellettem és mosolyogva figyeltek mindegy egyes léptemet és hallgatták szavaimat.
*Kuga:
/Kik ezek az emberek?! Anya szerint a „barátaim” ...de ha egyszer tényleg közeli emberek számomra miért nem emlékszem rájuk? de várjunk...a szüleimre sem emlékeztem szóval ez nem csoda../
Mélyen elmerülve gondolataimban ballagtam előre.Igazából arra sem emlékeztem,hogy hol is lakom szóval a szüleim és a barátaim kísértek haza de ez előtt még egy kávézóban is megálltunk és egy bevásárló központba s élelmiszerboltba is beugrottunk.Amikor végül hazaértünk anya egy fantasztikus vacsorát készített ahová a srácokat is meghívta.Ők természetesen el is fogadták a meghívást.a Vacsora közben mindenki csak beszélt és beszélt és pedig néha néha megszólaltam.Elég szokatlan lehetett mindenki számára az,hogy csendben vagyok.Hisz a hallottak szerint én mindig is szerettem sokat beszélni.Amikor a barátaim haza készültek az udvaron már elég sötét volt és az utcákat lámpák fényei világították be.Elég szép látvány volt.A csillagok is fényesen ragyogtak a holddal együtt a sötét de egyben gyönyörű égen.
*Rosa:
- Köszönjük szépen a meghívást missis és misster Naigino.A vacsora Isteni volt.
*Missis Naigino:
- Oh,igazán nem kéne..Kuga is nagyon örült,hogy eljöttetek ma hozzánk.
*Rosa:
- Nos még egyszer köszönjük a meghívást.Viszlát.Szia Kuga!
*Armin:
- Viszlát.Jobbulást Kuga...
*Kentin:
- Köszönöm és viszlát.Jó pihenést Kuga.
*Kuga:
- Sziasztok és köszönöm,hogy eljöttetek.
*Rosa:
- Ez már csak alap.Na szia.
Amikor a srácok elmentek,a magány érzése fogott el.Mintha már tényleg réges-régen ismerném őket és nagyon fontosak lennének a számomra.De sajnos még mindig nem jutott eszembe semmi bárkiről is közülük.
*Kuga:
/Remélem egy kettőre vissza fognak jönni majd az emlékeim..Nagyon nehéz így élni..emlékek nélkül.../
Amikor észbe kaptam magam észrevettem,hogy az anyukám épp az asztalról kezdett el letakarítani.
*Kuga:
- Én segítek...
*Missis Naigino/Anya/:
- Oh Kuga...Nem kell.Menj csak pihenni.
*Kuga:
- A kórházban már feküdtem és pihentem eleget.Ez pedig nem nehéz munka.
kezdtem el lassan leszedni a tányérokat az asztalról amire az anyukám csak mosolyogni kezdett.
*Anya:
- Talán elvesztetted az emlékeidet...de te ugyan az a gyermek maradtál mint régen.Mindig segítettél nekem és édesapádnak amikor nekünk szükség volt rá.
*Kuga:
- Tényleg? hmph...sajnos erre sem emlékszem...
*Anya:
- Pedig ez így van...
Egészen mindvégig anyával beszélgettem mindenféle eddig velem megtörtént eseményről.Elég érdekes volt hallgatni azt ami velem megtörtént.Időnként el sem akartam hinni,hogy ez igaz.De anya azt is felemlítette,hogy iskolába is kellesz járnom hiába nem emlékszem még túl sok mindenre.Amikor végeztünk én vissza mentem a szobámba és egyből lefeküdtem pihenni.
*Kuga:
/Holnap újra kezdhetem előröl.../
Ezzel a gondolattal mély álomba merültem.
**************KÖVETKEZŐ REGGEL *******************
*Anya:
- Kuga felébredtél már?! Siess mert el fogsz késni!
*Kuga:
/Mintha ezt már átéltem volna egyszer.../
Öltöztem fel nagyon álmosan és siettem le az étkezőbe.
- Jó reggelt
*Anya-Apa:
- Jó reggelt Kuga
*Anya:
- Kicsim jól aludtál?
*Kuga:
- Igen anya ne aggódj.
*Apa:
- Elviszlek ma az iskolába.Hisz nem emlékszel arra,hogy hol is van az pontosan.
*Kuga:
- ......................
*Anya:
- Ne szomorkodj kicsim.Hamarosan újra emlékezni fogsz majd mindenre.Most pedig ülj le és reggelizz.
*Kuga:
- Renben.
Leülve gyorsan megettem mindent ami a tányérban volt és vártam amíg édesapám is végez a reggelivel,hogy elinduljunk.
*Apa:
- Ahogy látom,már mehetünk is.
*Kuga:
- *bólintottam*
*Anya:
- Sok szerencsét kislányom.Vigyázz magadra.
*Kuga:
Intettem anyának a kezemmel és beültem az Autóba.Út közben apával is elég sokat beszélgettünk.
*Apa:
- Talán nem emlékszel...de első nap amikor még átírattunk téged az új iskoládba pontosan ugyan így utaztunk oda és te elkéstél.Nagyon féltés attól,hogy mit fognak rólad mondani a tanárok és az osztálytársak de a végén csak nevetve jöttél haza és meséltél el nekünk mindent.
*Kuga:
- Sajnos nem emlékszem...
*Apa:
- Semmi baj nincs ezzel.Majd idővel vissza fogsz emlékezni.Nos..megérkeztünk.. - Ez itt a Sweet Amoris Gimi.Ennek az iskolának volát a diákja a baleset előtt.Na de most menj.Ne,hogy elkéss mint első nap.
*Kuga:
- Köszönöm,hogy elhoztál apa...*szálltam ki lassan az autóból és a kapunál a barátaim vártak rám.*
- Mit kerestek itt? *kérdeztem meg őket egy kissé csodálkozva*
*Armin:
- Hogy-hogy mit? téged vártunk.
*Kentin:
- Mivel elvesztetted az emlékeidet úgy gondoltuk,hogy szükséged lesz egy kis útbaigazításba.
*Rosa:
- Elkísérünk az osztályig,aztán az órák után megmutatjuk neked mi hol van.
*Kuga:
- Köszönöm srácok.Ez nagyon sokat segítene nekem.
Mondtam mosolyogva és együtt bementünk az osztályba.Ahogy kiderült Kentin nem az én osztályomba tanul de viszont Armin és Rosa igen.Mindenki egyesével hozzám jött,hogy részvétet nyilvánítson a baleset miatt és mihamarabbi jobbulást kívánjon.
*Kuga:
/Ez nagyon kedves tőlük/
Gondoltam amikor az osztályba bejött valami szöszi.
*Amber:
- Nicsak-nicsak ki van itt..pici Kuga.Halottam,hogy elvesztetted az emlékeidet.Részvétem.
*Kuga:
- Köszönöm...
/Miért van olyan érzésem,hogy szét akarom őt tépni mint egy semmire kellő rongyot?/
*Amber:
- Majdnem elfelejtettem...A múlt napokban véletlenül lelöktem a mobil telefonodat a padról.Elhoztam a pénzt.Pontosan annyi van itt amennyit a telefonod ér..
A szöszi felém nyújtott egy 10 dollárt ami annyira felidegesített,hogy ott helyben már szét akartam tépni de közbeléptek a barátnői és k azután elmentek a helyükre én pedig egy fejfájást szereztem magamnak.
*Kuga:
/Miért csinálja ezt? Hisz hozzá sem szóltam!/
Gondolkodtam hangosan felsóhajtva.A tanár bejött a terembe.
*Tanár:
- Egy új dákunk érkezett.Gyere be..
Szolt oda neki a tanár és egy vörös hajú srác jött be az ajtón.
*Tanár:
- Ó itt Castiel.Eddig egy másik iskola diákja volt de bizonyos okok miatt átíratták ide.Fogadjátok el őt mint egy újabb család tagot. Most pedig ülj le valahová kérlek és akkor meg is kezdem az órát.
Szolt oda a fiúnak a tanár és az leült Armin mellé.
*Kuga:
/Még szerencse,hogy mellettem Rosa ül..Elég félelmetes srác/
Az óra nagyon gyorsan eltelt számomra.Alig vártam,hogy vége legyen az egész napnak és a barátaimmal elmenjek valahová.A baleset miatt a büntetésemet is törölték hisz ahogy kiderült már összegyűlt jó pár.
A többi óra is egy-kettőre befejeződött.
*Armin:
- Végre szabadság!
*Rosa:
- Most úgy beszélsz,mintha a tanárra figyeltél volna Armin...Mindenki jól tudja,hogy a kis video játékodat nyomtad..
*Armin:
- Na és? Én legalább valami értelmes dologgal töltöm az időmet ahelyett,hogy a tanárt hallgatnám.
*Rosa:
- Ha te mondod...Na és te Kuga? Mi szólsz a mayi naphoz?
*Kuga:
- Hát....nem tudom..minden elég nyugodtan zajlott és...
Castiel:
- Hé Kuga! Halottam,hogy mi történt veled...Nem tudom,hogy sikerült balesetbe kerülnöd de most épp miattad vagyok itt.
*Kuga:
- Tessék?
*Kuga:
/Kik ezek az emberek?! Anya szerint a „barátaim” ...de ha egyszer tényleg közeli emberek számomra miért nem emlékszem rájuk? de várjunk...a szüleimre sem emlékeztem szóval ez nem csoda../
Mélyen elmerülve gondolataimban ballagtam előre.Igazából arra sem emlékeztem,hogy hol is lakom szóval a szüleim és a barátaim kísértek haza de ez előtt még egy kávézóban is megálltunk és egy bevásárló központba s élelmiszerboltba is beugrottunk.Amikor végül hazaértünk anya egy fantasztikus vacsorát készített ahová a srácokat is meghívta.Ők természetesen el is fogadták a meghívást.a Vacsora közben mindenki csak beszélt és beszélt és pedig néha néha megszólaltam.Elég szokatlan lehetett mindenki számára az,hogy csendben vagyok.Hisz a hallottak szerint én mindig is szerettem sokat beszélni.Amikor a barátaim haza készültek az udvaron már elég sötét volt és az utcákat lámpák fényei világították be.Elég szép látvány volt.A csillagok is fényesen ragyogtak a holddal együtt a sötét de egyben gyönyörű égen.
*Rosa:
- Köszönjük szépen a meghívást missis és misster Naigino.A vacsora Isteni volt.
*Missis Naigino:
- Oh,igazán nem kéne..Kuga is nagyon örült,hogy eljöttetek ma hozzánk.
*Rosa:
- Nos még egyszer köszönjük a meghívást.Viszlát.Szia Kuga!
*Armin:
- Viszlát.Jobbulást Kuga...
*Kentin:
- Köszönöm és viszlát.Jó pihenést Kuga.
*Kuga:
- Sziasztok és köszönöm,hogy eljöttetek.
*Rosa:
- Ez már csak alap.Na szia.
Amikor a srácok elmentek,a magány érzése fogott el.Mintha már tényleg réges-régen ismerném őket és nagyon fontosak lennének a számomra.De sajnos még mindig nem jutott eszembe semmi bárkiről is közülük.
*Kuga:
/Remélem egy kettőre vissza fognak jönni majd az emlékeim..Nagyon nehéz így élni..emlékek nélkül.../
Amikor észbe kaptam magam észrevettem,hogy az anyukám épp az asztalról kezdett el letakarítani.
*Kuga:
- Én segítek...
*Missis Naigino/Anya/:
- Oh Kuga...Nem kell.Menj csak pihenni.
*Kuga:
- A kórházban már feküdtem és pihentem eleget.Ez pedig nem nehéz munka.
kezdtem el lassan leszedni a tányérokat az asztalról amire az anyukám csak mosolyogni kezdett.
*Anya:
- Talán elvesztetted az emlékeidet...de te ugyan az a gyermek maradtál mint régen.Mindig segítettél nekem és édesapádnak amikor nekünk szükség volt rá.
*Kuga:
- Tényleg? hmph...sajnos erre sem emlékszem...
*Anya:
- Pedig ez így van...
Egészen mindvégig anyával beszélgettem mindenféle eddig velem megtörtént eseményről.Elég érdekes volt hallgatni azt ami velem megtörtént.Időnként el sem akartam hinni,hogy ez igaz.De anya azt is felemlítette,hogy iskolába is kellesz járnom hiába nem emlékszem még túl sok mindenre.Amikor végeztünk én vissza mentem a szobámba és egyből lefeküdtem pihenni.
*Kuga:
/Holnap újra kezdhetem előröl.../
Ezzel a gondolattal mély álomba merültem.
**************KÖVETKEZŐ REGGEL *******************
*Anya:
- Kuga felébredtél már?! Siess mert el fogsz késni!
*Kuga:
/Mintha ezt már átéltem volna egyszer.../
Öltöztem fel nagyon álmosan és siettem le az étkezőbe.
- Jó reggelt
*Anya-Apa:
- Jó reggelt Kuga
*Anya:
- Kicsim jól aludtál?
*Kuga:
- Igen anya ne aggódj.
*Apa:
- Elviszlek ma az iskolába.Hisz nem emlékszel arra,hogy hol is van az pontosan.
*Kuga:
- ......................
*Anya:
- Ne szomorkodj kicsim.Hamarosan újra emlékezni fogsz majd mindenre.Most pedig ülj le és reggelizz.
*Kuga:
- Renben.
Leülve gyorsan megettem mindent ami a tányérban volt és vártam amíg édesapám is végez a reggelivel,hogy elinduljunk.
*Apa:
- Ahogy látom,már mehetünk is.
*Kuga:
- *bólintottam*
*Anya:
- Sok szerencsét kislányom.Vigyázz magadra.
*Kuga:
Intettem anyának a kezemmel és beültem az Autóba.Út közben apával is elég sokat beszélgettünk.
*Apa:
- Talán nem emlékszel...de első nap amikor még átírattunk téged az új iskoládba pontosan ugyan így utaztunk oda és te elkéstél.Nagyon féltés attól,hogy mit fognak rólad mondani a tanárok és az osztálytársak de a végén csak nevetve jöttél haza és meséltél el nekünk mindent.
*Kuga:
- Sajnos nem emlékszem...
*Apa:
- Semmi baj nincs ezzel.Majd idővel vissza fogsz emlékezni.Nos..megérkeztünk.. - Ez itt a Sweet Amoris Gimi.Ennek az iskolának volát a diákja a baleset előtt.Na de most menj.Ne,hogy elkéss mint első nap.
*Kuga:
- Köszönöm,hogy elhoztál apa...*szálltam ki lassan az autóból és a kapunál a barátaim vártak rám.*
- Mit kerestek itt? *kérdeztem meg őket egy kissé csodálkozva*
*Armin:
- Hogy-hogy mit? téged vártunk.
*Kentin:
- Mivel elvesztetted az emlékeidet úgy gondoltuk,hogy szükséged lesz egy kis útbaigazításba.
*Rosa:
- Elkísérünk az osztályig,aztán az órák után megmutatjuk neked mi hol van.
*Kuga:
- Köszönöm srácok.Ez nagyon sokat segítene nekem.
Mondtam mosolyogva és együtt bementünk az osztályba.Ahogy kiderült Kentin nem az én osztályomba tanul de viszont Armin és Rosa igen.Mindenki egyesével hozzám jött,hogy részvétet nyilvánítson a baleset miatt és mihamarabbi jobbulást kívánjon.
*Kuga:
/Ez nagyon kedves tőlük/
Gondoltam amikor az osztályba bejött valami szöszi.
*Amber:
- Nicsak-nicsak ki van itt..pici Kuga.Halottam,hogy elvesztetted az emlékeidet.Részvétem.
*Kuga:
- Köszönöm...
/Miért van olyan érzésem,hogy szét akarom őt tépni mint egy semmire kellő rongyot?/
*Amber:
- Majdnem elfelejtettem...A múlt napokban véletlenül lelöktem a mobil telefonodat a padról.Elhoztam a pénzt.Pontosan annyi van itt amennyit a telefonod ér..
A szöszi felém nyújtott egy 10 dollárt ami annyira felidegesített,hogy ott helyben már szét akartam tépni de közbeléptek a barátnői és k azután elmentek a helyükre én pedig egy fejfájást szereztem magamnak.
*Kuga:
/Miért csinálja ezt? Hisz hozzá sem szóltam!/
Gondolkodtam hangosan felsóhajtva.A tanár bejött a terembe.
*Tanár:
- Egy új dákunk érkezett.Gyere be..
Szolt oda neki a tanár és egy vörös hajú srác jött be az ajtón.
*Tanár:
- Ó itt Castiel.Eddig egy másik iskola diákja volt de bizonyos okok miatt átíratták ide.Fogadjátok el őt mint egy újabb család tagot. Most pedig ülj le valahová kérlek és akkor meg is kezdem az órát.
Szolt oda a fiúnak a tanár és az leült Armin mellé.
*Kuga:
/Még szerencse,hogy mellettem Rosa ül..Elég félelmetes srác/
Az óra nagyon gyorsan eltelt számomra.Alig vártam,hogy vége legyen az egész napnak és a barátaimmal elmenjek valahová.A baleset miatt a büntetésemet is törölték hisz ahogy kiderült már összegyűlt jó pár.
A többi óra is egy-kettőre befejeződött.
*Armin:
- Végre szabadság!
*Rosa:
- Most úgy beszélsz,mintha a tanárra figyeltél volna Armin...Mindenki jól tudja,hogy a kis video játékodat nyomtad..
*Armin:
- Na és? Én legalább valami értelmes dologgal töltöm az időmet ahelyett,hogy a tanárt hallgatnám.
*Rosa:
- Ha te mondod...Na és te Kuga? Mi szólsz a mayi naphoz?
*Kuga:
- Hát....nem tudom..minden elég nyugodtan zajlott és...
Castiel:
- Hé Kuga! Halottam,hogy mi történt veled...Nem tudom,hogy sikerült balesetbe kerülnöd de most épp miattad vagyok itt.
*Kuga:
- Tessék?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése