3 Rész... Váratlan fordulat.
*Kuga:
/Na neee...csak azt ne...mért pont a táskámat kellett ellopni ilyenkor?! Amber!!!!! Megölöm!!/
- Ambeeer!!!
Kiáltottam el magam teli torokból s idegesen elhagytam a termet.Épp biológia órának kellett lennie.Szerencsére tudtam,hogy hol van a biosz terem ezért egyből oda tartottam az irányt.Amikor odaértem szinte mindenki már ott volt és Amber a hárpia barátnőivel sem volt kivétel.Nagyon dühös voltam és már úgy sem érdekel mit fognak gondolni rólam.Hisz már úgy is mindenki azt hiszi,hogy borzalmas ember vagyok.Szóval már egy mindegy.Odalépdelve Amber asztalához mindkét kezem a padra csaptam.
*Kuga:
- HOL VAN A TÁSKÁM?!
*Amber:
- Honnan tudjam,hogy hol hagytad azt az izét amit táskának nevezel...
*Kuga:
- Még egyszer kérdezem...HOL VAN A TÁSKÁM?!
*Amber:
- Mondtam már,hogy nem tudom...
*nevetések a háttérben*
Annyira dühös voltam,hogy levágtam neki egy pofont.
*Amber:
Ezt még....te nagyon megfogod bánni...
Amber idegesen elhagyta a termet.Mindenki rólam beszélt és arról amit tettem.De annyira nem érdekelt akkoriban már semmi,hogy azt már el sem hinné nekem senki.Leülve a „ helyemre” a padra csaptam a fejem s az elég nagyot koppant.S épp ebben a pillanatba lépett színre Rosa.Egyből Hozzám jött s megveregette a vállamat.
*Rosa:
- Ügyes húzás volt..Most már tudni fogja hol a helye. *mondta Rosa elégedetten bólogatva*
*Kuga:
- Elegem van az ostoba kis vicceiből..*szorítottam ökölbe a kezeimet*
*Rosa:
- Ne parázz..Úgy sem tud tenni ellened semmit..Na és persze mi majd segítünk is..*mutatott háta mögé Rosalia ahol Kentin és a videojátékát nyomó Armin álltak*
*Kuga:
- Köszönöm srácok..Tudtam,hogy számíthatok rátok.*könnycseppek csordultak ki a szemeimből és Rosa megölelt*
*Rosa:
- Ez csak természetes.A barátok mindig kiállnak egymásért ugye fiúk? *pillantott rájuk Rosa és a fiúk bólintottak s szokatlanul mindenki számára Armin eltette a videojátékát teljesen ránk összpontosítva az egész figyelmét ami természetesen nekem nagyon jól esett*
*Armin:
- Ne sírj..Hisz az a szöszi itt a fő gonosz és nem te..
*Kentin:
- Ez nem egy videojáték Armin..Itt nincs olyan,hogy fő gonosz..*sóhajtott fel Kentin és mindannyian elnevettük magunkat Arminon kívül.Ő felhúzta magát.*
*Kuga:
- Na Armin..Ne játszd itt a sértettet...*álltam fel s öleltem meg őt aztán Kentint is,hogy aztán ő ne kezdje el játszani a mindenkivel elfelejtett bárányt*
- De a legrosszabb az,hogy már nem is tudom,hogy milyen büntetést kaphatnék már megint..Hisz már a szüleimet is az iskolába hívatták.Apa irtó dühös lesz..*sóhajtottam fel*
*Rosa:
- Nyugi,nyugi.Nem hinném,hogy az apukád dühös lenne ha elmagyaráznád neki a szituációt.
*Kuga:
- Te még nem ismered az édesapámat Rosa...Ki fog nyírni..
*Rosa:
- Csak nem...
*Kuga:
- Csak imádkozni tudok...
*Armin:
- Mond meg az apádnak,hogy elraboltak téged az UFO-k és helyetted küldtek egy klónt amely trollkodott amíg te fogságban voltál.De amikor neked végre sikerült átverned azokat az ostoba UFO-kat s elszöknöd már mindenki azt hitte,hogy te csináltál mindent és ezért akarnak megbüntetni más helyett.*Mondta Armin reménykedve,hogy ezzel egy kicsit jobbá fogja tenni a kedvem*
*Rosa:
- Armin! Ne beszélt itt a hülyeséget! Mégis milyen UFO-k? Szerinted elhinné ezt a baromságot bárki is?
*Armin:
- Én legalább próbálkozok felhúzni a kedvét ahelyett,hogy te is magyarázol,hogy milyen szigorú az apja még jobban ráhozva a frászt!
*Rosa:
- Én is próbálkozok segíteni! Csak nem találgatom ki az ostoba UFO-s történeteket mint egyesek...
*Armin:
- Attól még,hogy te nem hiszel az ilyesmibe,talán bevált volna..
*Rosa:
Komolyan ilyen hülyéknek nézed az embereket vagy mi? Ez nem egy videojáték hanem maga a valóság..
*Armin:
- Ch..Akkor nyugtasd ahogy akarod..De ha nem fog sikerülni ne gyere sírni a vállamra.
Ezzel Armin dúrcisan elfordult mindenkitől újra elővéve a játékát.
*Rosa:
- Mint egy öt éves gyerek..
*Kuga:
/ Ezek tényleg...annyira próbálkoznak segíteni.../
Annyira vicces volt nézni és hallgatni Rosalia és Armin veszekedését,hogy észre sem vettem,hogy már szinte sírok a nevetéstől.Rosa elégedetten bólintott.
*Rosa:
- Na mégis sikerült kihoznunk belőled a nevetést..
*Kentin:
- Hát igen..Ilyen két idióták közelében csak nevetni tud az ember..
*Rosa:
- Mit mondtál?! *utalt arra,hogy kentin le idiótázta őket s levágott neki egy nyaklevest amitől szegény Kentinnek szédülés miatt le kellett ülnie egy székre*
*Kentin:
- Ezt aztán megkaptam...*fogta a fejét Ken*
*Kuga:
- Nem kelett volna ilyen erősen odaütni neki..
*Rosa:
- De megérdemelte..Legközelebb most már tudni fogja,hogy engem ne idiótázzon le..*Állt meg előtte Rosa karba tett kézzel*
*Kentin:
- De legalább nevetett rajta...*vakarta meg a tarkóját* Túl erős vagy egy lányhoz képest..Még mindig fáj a fejem..
*Rosa:
- Jól tudod miért kaptad..
*Kentin:
- Sajnos..Pedig igazán kihagyhattuk volna ezt a lépést..
*Rosa:
- Ha nem fogod be akkor mindjárt kapsz még egyet..
*Kentin:
- Kössz nem kérek..*állt fel a helyéről Ken* - Na de nekem most lépnem kell a saját osztályomba..Később még átugrom..Addig is viszlát..
*Kuga:
- Viszlát Ken.....tin..
*Rosa:
Viszlát..
Ezek után Ken elhagyta a termet de viszont Armin még mindig játszotta a sértett lelket a szomszéd padban.Felállva a helyemről leguggoltam elé*
*Kuga:
- Na Armin...Mondj már valamit..
*Armin:
- ..................
*Kuga:
- Armin!!
*Armin:
- ..................
Kuga:
- Halihó Föld hívja Armint! *integettem a kezemmel az arca előtt és végre megkaptam a reakció tekintetet*
/Na..legalább rám nézett*
Armin:
- Mi kéne?
*Kuga:
- Mi az,hogy MI KÉNE? a társaságod kell nekem..
*Armin:
- Ott van neked az a fehér hajú boszi...
*Rosa:
- Mindent hallok ám! *szólt be a hátam mögül Rosalia*
*Kuga:
- Rosa...Kérlek...
*Rosa:
- Hát jó... *fordult el *
*Kuga:
*felsóhajtottam*
/És még te mondod,hogy ők viselkednek úgy mint a gyerekek.../
- Ajj Armin..Ne játszd már a sértett lelket kérlek...Ha te nem mondasz semmit még mindig ott bőgtem volna a széken..Te vagy a csapat jókedve..*biztattam*
Váratlanul megölelt.
*Kuga:
- A....Armin?
*Armin:
- ...................
*Kuga:
/ Ebbe meg mi ütött?/
- Armin? Minden rendben?
*Armin:
- Bocsánat...Ahelyett,hogy én biztatnálak téged minden forditva megy..a videojátékokon kívül semmiben sem értek..
*Kuga:
- Na ez nem igaz...*pattantam fel hirtelen* - Te hozod a jó kedvet...Talán néha tényleg ostobaságokat is mondasz..De épp ezért szeretünk.
*Rosa:
- Kuga jól mondja Armin..Jobb lesz ha időnként odafigyelsz és az agyadba vésed azt amit ő mond..
*Kuga:
- Szóval hagyd abba a duzzogást és inkább csatlakozz be a beszélgetéseinkbe..
*Armin:
- De a lányok olyan unalmas témákról beszélgetnek és.....ÁUCS! *pattant fel a székről Armin mivel Rosa jól nyakon húzta*
- Ez most miért?
*Rosa:
- Még,hogy unalmas témák...Szerinted a folytonos videojátékokról szóló fecsegésed jobban érdekli a lányokat?
*Armin:
- Miért..!?Szerinted a fehérneműkről érdekesebb beszélgetni?
*Rosa:
- Hidd el drágám az is nagyon fontos téma..
*Armin:
- Ha te mondod..
*Kuga:
- Már megint kezditek?
*Armin/Rosa:
- Ő kezdte!
mondták egy időben ami nagyon furcsán és egyben viccesen is hangzott.
*Rosa:
- Na jó..Jobb lesz ha tényleg abbahagyjuk amig nem késő..
*Armin:
- Jah..Mert a végén még nem csak a fehérneműkről fogsz kiabálni az egész osztályban..
Szinte mindenki nevetett ezen a témán.
*Kuga:
/ Ezt még egy év ezredig nem fogom elfelejteni.../
Az egész nap szinte úgy telt el,hogy Rosalia és Armin veszekedtek egymással.De ennek az őrült és vicces napnak is vége tért..és muszáj volt hazamennem.Nagyon féltem a szüleim reakciójától.Amíg az iskolában voltam el is felejtettem azt,hogy szomorú voltam és,hogy bármi bajom is volt.De most...Újra visszaugrott a fejembe az,hogy a szüleimet holnap az iskolában várják.Szinte reszketve mentem hazafelé.Épp a buszmegállónál álltam s vártam a buszt amikor egy kislányt pillantottam meg az út kellős közepén.De a legrosszabb az volt,hogy borzalmasan gyors sebességen közeledett felé egy autó.Gondolkodás nélkül futottam a gyerek felé s még időben elérkeztem lökni őt az útról.Megkönnyebbülve felsóhajtottam.De amikor megláttam az emberek sápadt arcait és ijedt arckifejezéseit rájöttem,hogy még sincs minden rendben.S egyszer csak halottam meg egy férfi hangját..
*Férfi:
- Ne álljatok már tétlenül!Azonnal hívjátok a mentőt!
*Másik férfi:
- Él még egyáltalán?
*Nő:
Szegény lány..Hisz csak a gyereket akarta megmenteni..
*Kuga:
- De hisz itt állok..Semmi bajom látjátok?
És épp ekkor érkezett meg a mentő.De ami ez után történt teljesen levitt a lábamról.A férfi amely a mentőkocsiban volt kiszállt és rajtam keresztül ment el..
Hátrafordulva teljesen elsápadtam.
*Kuga:
De hisz...DE HISZ EZ AZ ÉN TESTEM!!
/Na neee...csak azt ne...mért pont a táskámat kellett ellopni ilyenkor?! Amber!!!!! Megölöm!!/
- Ambeeer!!!
Kiáltottam el magam teli torokból s idegesen elhagytam a termet.Épp biológia órának kellett lennie.Szerencsére tudtam,hogy hol van a biosz terem ezért egyből oda tartottam az irányt.Amikor odaértem szinte mindenki már ott volt és Amber a hárpia barátnőivel sem volt kivétel.Nagyon dühös voltam és már úgy sem érdekel mit fognak gondolni rólam.Hisz már úgy is mindenki azt hiszi,hogy borzalmas ember vagyok.Szóval már egy mindegy.Odalépdelve Amber asztalához mindkét kezem a padra csaptam.
*Kuga:
- HOL VAN A TÁSKÁM?!
*Amber:
- Honnan tudjam,hogy hol hagytad azt az izét amit táskának nevezel...
*Kuga:
- Még egyszer kérdezem...HOL VAN A TÁSKÁM?!
*Amber:
- Mondtam már,hogy nem tudom...
*nevetések a háttérben*
Annyira dühös voltam,hogy levágtam neki egy pofont.
*Amber:
Ezt még....te nagyon megfogod bánni...
Amber idegesen elhagyta a termet.Mindenki rólam beszélt és arról amit tettem.De annyira nem érdekelt akkoriban már semmi,hogy azt már el sem hinné nekem senki.Leülve a „ helyemre” a padra csaptam a fejem s az elég nagyot koppant.S épp ebben a pillanatba lépett színre Rosa.Egyből Hozzám jött s megveregette a vállamat.
*Rosa:
- Ügyes húzás volt..Most már tudni fogja hol a helye. *mondta Rosa elégedetten bólogatva*
*Kuga:
- Elegem van az ostoba kis vicceiből..*szorítottam ökölbe a kezeimet*
*Rosa:
- Ne parázz..Úgy sem tud tenni ellened semmit..Na és persze mi majd segítünk is..*mutatott háta mögé Rosalia ahol Kentin és a videojátékát nyomó Armin álltak*
*Kuga:
- Köszönöm srácok..Tudtam,hogy számíthatok rátok.*könnycseppek csordultak ki a szemeimből és Rosa megölelt*
*Rosa:
- Ez csak természetes.A barátok mindig kiállnak egymásért ugye fiúk? *pillantott rájuk Rosa és a fiúk bólintottak s szokatlanul mindenki számára Armin eltette a videojátékát teljesen ránk összpontosítva az egész figyelmét ami természetesen nekem nagyon jól esett*
*Armin:
- Ne sírj..Hisz az a szöszi itt a fő gonosz és nem te..
*Kentin:
- Ez nem egy videojáték Armin..Itt nincs olyan,hogy fő gonosz..*sóhajtott fel Kentin és mindannyian elnevettük magunkat Arminon kívül.Ő felhúzta magát.*
*Kuga:
- Na Armin..Ne játszd itt a sértettet...*álltam fel s öleltem meg őt aztán Kentint is,hogy aztán ő ne kezdje el játszani a mindenkivel elfelejtett bárányt*
- De a legrosszabb az,hogy már nem is tudom,hogy milyen büntetést kaphatnék már megint..Hisz már a szüleimet is az iskolába hívatták.Apa irtó dühös lesz..*sóhajtottam fel*
*Rosa:
- Nyugi,nyugi.Nem hinném,hogy az apukád dühös lenne ha elmagyaráznád neki a szituációt.
*Kuga:
- Te még nem ismered az édesapámat Rosa...Ki fog nyírni..
*Rosa:
- Csak nem...
*Kuga:
- Csak imádkozni tudok...
*Armin:
- Mond meg az apádnak,hogy elraboltak téged az UFO-k és helyetted küldtek egy klónt amely trollkodott amíg te fogságban voltál.De amikor neked végre sikerült átverned azokat az ostoba UFO-kat s elszöknöd már mindenki azt hitte,hogy te csináltál mindent és ezért akarnak megbüntetni más helyett.*Mondta Armin reménykedve,hogy ezzel egy kicsit jobbá fogja tenni a kedvem*
*Rosa:
- Armin! Ne beszélt itt a hülyeséget! Mégis milyen UFO-k? Szerinted elhinné ezt a baromságot bárki is?
*Armin:
- Én legalább próbálkozok felhúzni a kedvét ahelyett,hogy te is magyarázol,hogy milyen szigorú az apja még jobban ráhozva a frászt!
*Rosa:
- Én is próbálkozok segíteni! Csak nem találgatom ki az ostoba UFO-s történeteket mint egyesek...
*Armin:
- Attól még,hogy te nem hiszel az ilyesmibe,talán bevált volna..
*Rosa:
Komolyan ilyen hülyéknek nézed az embereket vagy mi? Ez nem egy videojáték hanem maga a valóság..
*Armin:
- Ch..Akkor nyugtasd ahogy akarod..De ha nem fog sikerülni ne gyere sírni a vállamra.
Ezzel Armin dúrcisan elfordult mindenkitől újra elővéve a játékát.
*Rosa:
- Mint egy öt éves gyerek..
*Kuga:
/ Ezek tényleg...annyira próbálkoznak segíteni.../
Annyira vicces volt nézni és hallgatni Rosalia és Armin veszekedését,hogy észre sem vettem,hogy már szinte sírok a nevetéstől.Rosa elégedetten bólintott.
*Rosa:
- Na mégis sikerült kihoznunk belőled a nevetést..
*Kentin:
- Hát igen..Ilyen két idióták közelében csak nevetni tud az ember..
*Rosa:
- Mit mondtál?! *utalt arra,hogy kentin le idiótázta őket s levágott neki egy nyaklevest amitől szegény Kentinnek szédülés miatt le kellett ülnie egy székre*
*Kentin:
- Ezt aztán megkaptam...*fogta a fejét Ken*
*Kuga:
- Nem kelett volna ilyen erősen odaütni neki..
*Rosa:
- De megérdemelte..Legközelebb most már tudni fogja,hogy engem ne idiótázzon le..*Állt meg előtte Rosa karba tett kézzel*
*Kentin:
- De legalább nevetett rajta...*vakarta meg a tarkóját* Túl erős vagy egy lányhoz képest..Még mindig fáj a fejem..
*Rosa:
- Jól tudod miért kaptad..
*Kentin:
- Sajnos..Pedig igazán kihagyhattuk volna ezt a lépést..
*Rosa:
- Ha nem fogod be akkor mindjárt kapsz még egyet..
*Kentin:
- Kössz nem kérek..*állt fel a helyéről Ken* - Na de nekem most lépnem kell a saját osztályomba..Később még átugrom..Addig is viszlát..
*Kuga:
- Viszlát Ken.....tin..
*Rosa:
Viszlát..
Ezek után Ken elhagyta a termet de viszont Armin még mindig játszotta a sértett lelket a szomszéd padban.Felállva a helyemről leguggoltam elé*
*Kuga:
- Na Armin...Mondj már valamit..
*Armin:
- ..................
*Kuga:
- Armin!!
*Armin:
- ..................
Kuga:
- Halihó Föld hívja Armint! *integettem a kezemmel az arca előtt és végre megkaptam a reakció tekintetet*
/Na..legalább rám nézett*
Armin:
- Mi kéne?
*Kuga:
- Mi az,hogy MI KÉNE? a társaságod kell nekem..
*Armin:
- Ott van neked az a fehér hajú boszi...
*Rosa:
- Mindent hallok ám! *szólt be a hátam mögül Rosalia*
*Kuga:
- Rosa...Kérlek...
*Rosa:
- Hát jó... *fordult el *
*Kuga:
*felsóhajtottam*
/És még te mondod,hogy ők viselkednek úgy mint a gyerekek.../
- Ajj Armin..Ne játszd már a sértett lelket kérlek...Ha te nem mondasz semmit még mindig ott bőgtem volna a széken..Te vagy a csapat jókedve..*biztattam*
Váratlanul megölelt.
*Kuga:
- A....Armin?
*Armin:
- ...................
*Kuga:
/ Ebbe meg mi ütött?/
- Armin? Minden rendben?
*Armin:
- Bocsánat...Ahelyett,hogy én biztatnálak téged minden forditva megy..a videojátékokon kívül semmiben sem értek..
*Kuga:
- Na ez nem igaz...*pattantam fel hirtelen* - Te hozod a jó kedvet...Talán néha tényleg ostobaságokat is mondasz..De épp ezért szeretünk.
*Rosa:
- Kuga jól mondja Armin..Jobb lesz ha időnként odafigyelsz és az agyadba vésed azt amit ő mond..
*Kuga:
- Szóval hagyd abba a duzzogást és inkább csatlakozz be a beszélgetéseinkbe..
*Armin:
- De a lányok olyan unalmas témákról beszélgetnek és.....ÁUCS! *pattant fel a székről Armin mivel Rosa jól nyakon húzta*
- Ez most miért?
*Rosa:
- Még,hogy unalmas témák...Szerinted a folytonos videojátékokról szóló fecsegésed jobban érdekli a lányokat?
*Armin:
- Miért..!?Szerinted a fehérneműkről érdekesebb beszélgetni?
*Rosa:
- Hidd el drágám az is nagyon fontos téma..
*Armin:
- Ha te mondod..
*Kuga:
- Már megint kezditek?
*Armin/Rosa:
- Ő kezdte!
mondták egy időben ami nagyon furcsán és egyben viccesen is hangzott.
*Rosa:
- Na jó..Jobb lesz ha tényleg abbahagyjuk amig nem késő..
*Armin:
- Jah..Mert a végén még nem csak a fehérneműkről fogsz kiabálni az egész osztályban..
Szinte mindenki nevetett ezen a témán.
*Kuga:
/ Ezt még egy év ezredig nem fogom elfelejteni.../
Az egész nap szinte úgy telt el,hogy Rosalia és Armin veszekedtek egymással.De ennek az őrült és vicces napnak is vége tért..és muszáj volt hazamennem.Nagyon féltem a szüleim reakciójától.Amíg az iskolában voltam el is felejtettem azt,hogy szomorú voltam és,hogy bármi bajom is volt.De most...Újra visszaugrott a fejembe az,hogy a szüleimet holnap az iskolában várják.Szinte reszketve mentem hazafelé.Épp a buszmegállónál álltam s vártam a buszt amikor egy kislányt pillantottam meg az út kellős közepén.De a legrosszabb az volt,hogy borzalmasan gyors sebességen közeledett felé egy autó.Gondolkodás nélkül futottam a gyerek felé s még időben elérkeztem lökni őt az útról.Megkönnyebbülve felsóhajtottam.De amikor megláttam az emberek sápadt arcait és ijedt arckifejezéseit rájöttem,hogy még sincs minden rendben.S egyszer csak halottam meg egy férfi hangját..
*Férfi:
- Ne álljatok már tétlenül!Azonnal hívjátok a mentőt!
*Másik férfi:
- Él még egyáltalán?
*Nő:
Szegény lány..Hisz csak a gyereket akarta megmenteni..
*Kuga:
- De hisz itt állok..Semmi bajom látjátok?
És épp ekkor érkezett meg a mentő.De ami ez után történt teljesen levitt a lábamról.A férfi amely a mentőkocsiban volt kiszállt és rajtam keresztül ment el..
Hátrafordulva teljesen elsápadtam.
*Kuga:
De hisz...DE HISZ EZ AZ ÉN TESTEM!!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése