13 Rész. Borzalmas rémálmok.

Amint lefeküdtem aludni egyből rémálmok kezdtek el gyötörni engem.Talán háromszor is ébredtem fel miattuk az éjszaka folyamán.Minden egyes visszaalvásom után más-más álom fogadott.

Az első álmomban egy tengerparton sétáltam és gyönyörködtem a naplementében.Mintha semmi rossz sem történt volna.De egy pillanat alatt az egész gyönyörű és csendes táj megváltozott.Egy hatalmas vihar keletkezett a semmiből.A szél annyira erős volt,hogy alig tudtam megállni lábaimon.A hullámok egyre nagyobbakká és veszélyesebbekké kezdtek válni.A félelem átvette felettem az irányítást.A lábam lebénult.Képtelen voltam megmozdulni és csak néztem a felém közeledő óriási hullámot.De még mielőtt bármi is történt volna felébredtem.Az első dolog amit megtettem az nem más,mint körbenéztem a szobámban és elbizonyosodtam arról,hogy ez csak egy álom volt.Így hát visszaaludtam.

A második álmom szintén gyönyörűen kezdődött.Egy erdőben sétáltam a fák között hallgatva a madarak énekét és játszva az erdő lakóival.Virág koszorúkat fontam a réteken és gyönyörködtem a gyönyörű kék égboltban és a benne lebegő felhőkben amelyeket tárgyakhoz vagy akár állatok külsejéhez próbáltam összehasonlítani.De egyszer csak....újra elkezdődött a rémálom...az egész égbolt vér vörössé változtatta színét...az égben fekete hollók szálltak hangosan károgva...már a hangjuktól is kirázott a hideg...a fekete madarak magasan szálltak a fák felett..minden kisebb nagyobb állat egyszer csak eltűnt..mintha nem is lettek volna ott mellettem.Rémültem körbenéztem...sehol semmi és senki...az egész erdő korom sötét lett...még hozzá annyira,hogy amikor kinyújtottam a karomat már képtelen voltam még az ujjaimat s meglátni...újra eluralkodott felettem a félelem.Remegő lábakkal mentem előre a vak sötétben.Semmit sem láttam.De még hozzá nem is hallottam.Csak a hollók rémisztő hangját hallottam a fölöttem vöröslő égben.Már felnézni sem mertem.Egyáltalán....sehová sem mertem odanézni...féltem valami rémisztő dolgot észrevenni...ezért is csak egyenesen haladtam mindvégig a földet nézve.Egyszer csak a hátam mögül valami fényt pillantottam meg és megfordultam.Amikor megláttam a fény forrását még jobban megijedtem.Egy erdő tűz keletkezett a hátam mögött.De amikor visszafordultam,hogy elmenekülhessek a tűz elől észrevettem,hogy a tűz nem csak a hátam mögött van...hanem már mindenütt ott van...nem tudtam mit tegyek...a forró tűz lángjai egyre közelebb és közelebb kerültek hozzám..én pedig csak egyre jobban estem pánikba...onnan már nem volt számomra menekülés.Amikor a tűz már nagyon közel volt ( szinte már érezni lehetett annak melegét) egy fa kezdett el zuhanni felém...felsikítottam...aztán pedig felébredtem...

Szinte remegve ültem az ágyamban.Féltem újra lefeküdni..féltem egy újabb borzalommal teli álmot látni...talán egy órát ülhettem mozdulatlanul törökülésben az ágyon.De végül a fáradtság eluralkodott felettem és vissza feküdtem aludni.

A harmadik álmom már teljesen különbözött a többitől.Ott már nem voltam egyedül.Rosa,Alexy és Lysander Leighel is mellettem voltak.Egy kávézóban ültünk és beszélgettünk.Minden jól ment.Mindenki nevetett és jól érezte magát.Mindenki....csak én nem...olyan érzésem volt,mintha elfelejtettem volna valamit...valami fontosat...de vajon mit? ....sajnos még én sem tudtam választ adni erre a válaszra.Mivel már kezdett sötétedni ideje volt hazamenni.A srácok úgy döntöttek,hogy hazakísérnek engem.Én természetesen nem utasítottam vissza az ajánlatot.Mivel társaságban sokkal érdekesebb hazamenni mint egyedül.Így hát...el is indultunk.Minden jól haladt.Semmi szörnyű dolog ami megijeszthetett volna.De....amikor egy sikátor mellett haladtunk el...egy női kiáltást hallottunk...természetesen a fiúk azt mondták,hogy elmennek megnézni mi történik mi pedig várjuk meg őket Rosaval a sikátor bejáratánál de mi természetesen nem hallgattunk rájuk és pár perc elteltével utánuk eredtünk.Amikor odaértünk egy borzalmas kép fogadott mindet.Mindenki holtan feküdt a földön.Rosa szemei könnybe borultak.Nem értettük mi történhetett...a közelben nem volt senki aki ezt tehette volna velük.Egyszer csak....az árnyékból egy őrült nevetést hallottunk.Rosaliaval telkeztünk futni a kijárat felé.Én elől amíg Rosa a hátam mögött futott.Még mielőtt odaértünk volna kijárathoz Rosa megbotlott és felesett...a legrosszabb pedig az volt...hogy megsebesült a lába és ő képtelen volt tovább futni.Az alak viszont még mindig követett minket..Nem tudva mit tegyek megpróbáltam cipelni a lányt.Elég nehéz volt így hát nagyon lelassultunk.Az alak egyre közelebb került hozzánk.Én elkezdtem segítségért kiáltani de a hangom eltűnt...nem tudtam megszólalni...tehát nem tehettem mást csak futottam amilyen gyorsan csak tudtam.De az sem tartott sokáig mivel egy vas rúd hevert a földön amit nem vettem észre és rálépve elestem Rosaval együtt.Hátrapillantva már láttam az utánunk eredt embert.Mind ketten megijedtünk.Nem sikerült felállnom.Csapdába kerültünk.Az alak egyre közelebb és közelebb került hozzánk.A kezében egy kés volt.Talán ugyan az a kés lehetett amellyel a barátaimat ölte meg..A számomra ismeretlen alak már szinte felettem ált.Egy kis ideig csak bámult engem és megemelve a fejem fölött a kezét amelyben épp a kés volt felém indította én pedig sikítva felébredtem és szépen le is fejeltem valakit..

Amikor kinyitottam szemeimet és meg is dörzsöltem őket a drága kis bátyámat láttam magam előtt.Annyira boldog voltam fölég a sok rém álom után,hogy egyből a nyakába ugrottam és elkezdtem ölelgetni.Ő pedig egy kissé furcsállva nézett engem de aztán mosolyogva visszaölelt.

*Castiel:

- Nem is gondoltam volna,hogy ennyire hiányoztam.

*Kuga:

- Pedig igen.Elég uncsi egyedül élni egy hatalmas lakásban.

*Castiel:

- Miért nem hívtál el barátokat?

* Kuga:

- Rosa volt itt....

*Castiel:

- Na és az az Armin gyerek?

*Kuga:

- Róla inkább ne beszéljünk...

*Castiel:

- Történt valami?

*Kuga:

- Semmi érdekes.Csak szakítottunk és én nem akarok beszélgetni róla.

*Castiel:

- Amilyen iróniával mondtad ezt az egészet,nem csak egy butaság miatt szakítottatok.

*Kuga:

- Úgy van.

*Castiel:

- Mesélsz?

*Kuga:

- Nincs mit mesélni.Lettivel csókolózott a szemem láttára.

*Castiel:

- Letti? Az a kis kékes hajú csaj?

*Kuga:

- Igen.Ő az.

*Castiel:

- Nem is csoda...mindig is ilyen volt..

*Kuga:

- Te meg miről beszélsz?

*Castiel:

- T túl sok mindenről nem tudsz.

*Kuga:

- Épp ezért is akarom,hogy mesélj.

*Castiel:

- Ha röviden fogalmazok...akkor Letti...minden egyes sráccal kavart amely csak rá nézett.Nálam is bepróbálkozott de mivel engem nem érdekelt idővel végül is feladta és szerencsére leszállt rólam.

*Kuga:

- Ezt nem hiszem el...pedig olyan rendesnek tűnt...és hisz...annyi időt töltöttünk együtt..mikor érkezett ő ilyeneket leművelni?

*Castiel:

- Tudod húgi,vannak olyan helyek ahová te még egyszer sem mentél de viszont a te kis Lettikéd minden éjszaka ott lógott.

*Kuga:

- Azt akarod mondani,hogy Letti klubokban lógott minden egyes este?

*Castiel:

- Pontosan.

Castiel karba tett kézzel ült az ágy szélén és bólogatott a fejével és pedig csak néztem magam elé és gondolkodtam azon amiket ő elmondott.Tényleg nagyon nehéz volt kinézni belőle azt,hogy ő képes lenne ennyire rányomulni bárkire is.

*Kuga:

- Nekem erről ő soha nem mesélt...

*Castiel:

- Mert ő jól tudta,hogy ha te vele mentél volna ő már nem lenne a középpontban.Épp ezért is nem hívott magával.

*Kuga:

- Nem mintha vele mentem volna..

*Castiel:

- Hidd el...jobb is az amíg nem lógsz ilyen helyeken.Néha veszélyesek tudnak lenni az ittas emberek.

*Kuga:

- Ezeket én már réges-régóta tudom bátyus.Szóval nem kell mesélned nekem ilyeneket.

*Castiel:

- Addig a jó amíg tudod,hogy hová mehetsz és hová nem.

Castiel megpuszilta a homlokomat aztán fel állt és kiment a szobámból hagyva,hogy átöltözzem.Így is tettem.Gyorsan felkapva a kedvenc lila színű ruhámat felvettem és összefogva a hajam kifutottam a szobámból a vendéglőbe.Ott sehol sem találva a testvéremet a konyha felé vettem az irányt.Amikor közeledni kezdtem palacsinta szagot éreztem így hát már tudtam hol van.Lassan a konyhához ballagva nekidőltem az ajtókeretnek és néztem mit csinál.

*Kuga:

- Nem is tudtam,hogy te még sütni és főzni is tudsz.

*Castiel:

- Ha nem tudnék ilyesmit csinálni akkor már minden bizonnyal éhen haltam volna.

*Kuga:

*bezzeg amikor itthon voltál és én is már nálad laktam azt soroltad,hogy nem tudsz fözni..

*Castiel:

- Miért főzzek én ha van egy lány testvérem amely szépen mindezt megteszi majd helyettem?

*Kuga:

- Szóval csak kihasználtad a lehetőséget?

*Castiel:

- Igy is mondhatjuk.

*Kuga:

Egy nagyot sóhajtva igazítottam meg a ruhámat még mindig az ajtónál állva.

-De amúgy sem haltál volna éhen.Árulnak gyors kaját is.

*Castiel:

- Ha folyton csak azt enném akkor elhíznék.

*Kuga:

- Az elhízás neked nem okozna nagy gondot.Így is kövér vagy.

*Castiel:

- Micsoda?

*Kuga:

- Csak az igazat mondtam.

*Castiel:

- Addig magyarázz,hogy reggeli nélkül fogsz maradni.

*Kuga:

- Én is tudok főzni..elboldogulok.És amúgy is a közelben van gyorsétterem.Majd ott veszek magamnak valamit.

*Castiel:

- Én a helyedben ezt nem tenném.

*Kuga:

- Miért is?

*Castiel:

- Mert már így is elhíztál.Csak 2 hétig voltam távol és veled már ez történt.Szegény pici húgicám.lassan már az ajtóban sem fogsz elférni.

*Kuga:

- Nem is híztam te bunkó!

*Castiel:

- Nézd csak meg magad a tükörben és meglátod.

*Kuga:

- Mindennap megnézem magam a tükörben.

*Castiel:

- Na és mit látsz benne?

*Kuga:

- Hogy mit látok? Hát..én egy gyönyörűséges karcsú nagyon szép hajú és szemű lányt látok minden reggel.

*Castiel:

- Nem azt kérdeztem,hogy milyennek képzeled el magad az álmaidban hanem azt,hogy mit látsz a tükörben amikor belenézel.

*Kuga:

- Már megmondtam,hogy mit látok.

*Castiel:

- Ezt melyik pizsamádban is álmodtad picur?

*Kuga:

- Ezt nem álmodtam.De viszont én egy jósnő is vagyok.

*Castiel:

- Igazán? Na és mit látsz?

*Kuga:

- Azt,hogy meg égett az egyik palacsintád a serpenyőn és még az is tönkre ment,szóval most már muszáj lesz újat venned.

*Castiel:

- A fenébe mááár....

A bátyám morogva újra nekilátott palacsintát készíteni én pedig jót nevetve rajta próbáltam segíteni neki.Ha bár.....szerintem sokkal többet nevettem szegényen mint segítettem.Amikor végeztünk hozzáláttunk az evéshez.Természetesen ott is megemlítettem a főzéshez és sütéshez való tehetségét amin ő csak morgott és folyton azt válaszolta,hogy ha ennyit fogok gúnyolódni egy kisebb hiba miatt soha többé nem fog ehető dolgokat hozni a lakásba de még pénzt sem fog nekem adni,hogy bármit is vehessek.Így hát amennyire csak tudtam visszafogtam magam és a kötekedős mondókáimat.Ami után „békésen” megreggeliztünk elkezdtem felszedni az asztalról a tányérokat és elvittem őket a konyhába mosogatni.Miközben én a konyhában hoztam rendbe mindent Castiel a vendéglőben takarított.Amikor ezekkel is végeztünk kimentünk a városba egy sétára.Természetesen felhívtam Rosat is.Mivel neki sem volt túl sok dolga később ő is csatlakozott hozzánk.De ő sem jött el egyedül.Mivel Leigh nem ért rá Rosa Lysandert hozta el magával amin én nem is lepődtem meg.Hisz ő minden áron össze akart hozni vele.De sajnos egyben képtelen is volt felfogni azt,hogy jelenleg nem voltam kész egy újabb kapcsolathoz.Csak,hogy sajnos....ha Rosa valamit kitervel akkor nem fog békén hagyni egészen addig amíg nem sikerül valóra váltani a tervét......

Egy hosszú séta után mindenki megéhezett így hát benéztünk egy közeli kávézóba.Beérve az épületbe leültünk egy asztalhoz ott is folytattuk a beszélgetést.Egyszer csak hozzánk jött egy pincér és megszakitotta a beszélgetésünket.

*Pincér:

- Jó napot kívánok.Hozhatok önöknek valamit?

*Rosa:

- Én egy csésze zöld teát és egy muffint kérnék.

*Kuga:

- Én is ugyan ezt kérném.

*Lysander:

- Én csak egy csésze teát kérnék.

*Castiel:

- Én kávét kérek.

*Pincér:

- Rendben.A rendelésüket hamarosan hozom.

*Rosa:

- Köszönjük.

Amikor a pincér elment újra elkezdtünk beszélgetni.Egy pillanatra felmerült az Arminos téma de Rosa egy kettőre témát váltott és így nem ment tönkre a kedvem.Nagyon sokat beszélgettünk Castielről és a munkájáról és ahogy kiderült,Lysander is tudott énekelni.De amikor megkértük,hogy énekeljen el valamit csak annyit mondott,hogy már nem énekel s folyton témát váltott.Még egy kis idő elteltével a pincér meghozta a rendelésünket.Így hát nekiláttunk a megrendelt ételek és italok elfogyasztásához.Mikor végeztünk a fiúk fizettek és aztán szépen elhagytuk a kávézót és újra nekiindultunk a sétának.Amikor a butikokat kerültük Rosalia nem tudott ellent mondani saját magának és beráncigált mindenkit maga után a ruhaboltba amely mellett épp el kellett volna,hogy sétáljunk anélkül,hogy benézünk vagy veszünk valamit.Természetesen Rosa elkezdett nekem mindenféle ruhát válogatni ami nekem egyáltalán nem tetszett.Persze szeretem a ruhákat de azok a ruhák amelyeket ő választott nekem egyszerűek borzalmasaknak tüntek.Én olyat soha nem tudnék felvenni magamra....még akkor sem ha az életem múlna rajta...de hosszú könyörgés és nyafogás hallgatása után végül is sikerült olyan ruhát találnunk amely még nekem is tetszett.Természetesen azt meg is vettünk.Ezek után pedig a parkba mentünk el,hogy megnézhessük együtt a naplementét.Addigra már Leigh is csatlakozni tudott hozzánk.Olyan boldogok voltak együtt,hogy a szívemet melegség és boldogság érzése fogta el.

*Kuga:

/Úgy örülök nekik...remélem örökké együtt tudnak majd lenni és ugyan ilyen boldogok lesznek mint most../

Ezekkel a gondolatokkal gyönyörködtünk a naplementében a park legmagasabb dombjáról.Már teljesen sötét volt amikor mindenki lassan elindult haza.Az eget a porszemeknek látszó csillagok milliói ragyogták be amelyek a hatalmas és egyben eszméletlenül szép hold fénye mellett próbálták megmutatni igazi fényüket.Elvarázsoló éjjeli égboltot láthattam akkor.Amíg az égben a hold és a csillagok,a város utcáin az éjjeli lámpások ragyogtak bevilágítva mindent.Az autók sem jártak túl gyakran.Az utcák már elég kihaltak voltak.Csak néha néha találkoztunk emberekkel hazafelé út közben.

*Kuga:

/ Akár csak egy álom/

Gondoltam magamban miközben a bátyám mellett sétáltam gyönyörködve az éjjeli égboltban.Ő sem akarta megzavarni a csendet így hát néma csendben mentünk egymás mellett.De igazából...miközben hazafelé mentünk nem is volt kedvem beszélgetni.Hisz az amiket láttam mély nyomokat hagytak bennem.

Mikor hazaértünk én először a fürdőbe aztán a szobámba mentem pihenni.Csak,hogy nem tudtam aludni.Mindig amikor kinyitottam a szemeimet láttam,hogy a testvérem szobájában még mindig égett a villany.Nem tudtam mit csinálhat ilyen későn így hát győzött a kíváncsiság és kimászva az ágyamból lassan Castiel szobájába mentem és benéztem a nyíláson.Csakannyit láttam,hogy ir valamit.De,hogy mit...azt nem tudtam.Már épp vissza akartam menni a saját szobámba amikor a bátyám szobájának az ajtaja kinyílt a hátam mögött.

*Castiel:

- Miért nem alszol? Már elég későre jár.Ne tán fáj valamid?

*Kuga:

- N..nem fáj semmim...csak nem tudtam el aludni aztán megláttam,hogy a szobádban még mindig ég a villany és gy hát eljöttem,hogy megnézzem mit csinálsz.

Castiel halványon elmosolyodva oldalra lépett és beengedett a szobájába.

*Castiel:

- Egy dal írásán agyaltam.A mai nap egy kissé ihletett így hát leírtam mindent ami a fejembe jött.Most pedig próbáltam összerakni ezt egy értelmes szövegbe.

Lassan odaballagva az asztalhoz felvettem a lapokat és elkezdtem olvasni a lapok tartalmát de egy két perc elteltével elvettem még a ceruzát is amely az asztalon volt és elkezdtem javítgatni valamit.Nem tudom meddig csinálhattam mindezt de amikor befejezzem a testvérem mellém ált és elkezdte elolvasni azt amit kijavítgattam és megdicsért mondván,hogy minden hiba most már ki lett javítva és a dal most már tökéletes.Én pedig csak úgy tettem mintha nem értenék semmit lefeküdtem az ágyára és összekuporodva egyből bealudtam.Éreztem mintha először valami betakar aztán átölel.Tudtam,hogy Castel volt az de annyira fáradt voltam,hogy nem akartam feleslegesen is kinyitni a szemeimet és így át is adtam magam az álmok világának.