12 Rész.Egy új barátság kezdete.

*Kuga:

- Mi a jó eget csináltál Letti?!

Néztem egyszer Lettit egyszer pedig Armint aki szintén képtelen volt megszólalni.

*Letti:

- Kuga?! Én...öm....

*Kuga:

- Menjetek innen...

*Armin:

- Kuga...saj....

*Kuga:

- AZT MONDTAM TAKARODJATOK INNEN!!!

*Letti:

- Nyugi Kuga..félreértetted a dolgot...

*Kuga:

- Félre.....értettem? mégis hogyan lehet ilyet félreérteni? magyarázd el kérlek..

*Letti:

- Csak belement valami a szemembe és Armin pedig megnézte,hogy..

*Armin:

- Hagyd már abba a hazudozást...

Szakitotta félde Armin Lettit amikor az újra valami ostoba kifogást akart kitalálni mentségül aztán folytatta a mondandóját.

- Rám másztál amikor Kuga kiment a szobából..ne próbáld játszani a szentet..

*Letti:

- De....te kis...

*Kuga:

- Hagyjátok abba és távozzatok innen...a szerelmi kis történetetekre én nem vagyok kíváncsi.Az udvaron majd megbeszélitek azt amit akartok.De amíg az én házamban vagytok a hangotokat sem akarom többé meghallani.

*Armin:

- De Kuga...

*Kuga:

- Mind a ketten...távozzatok....AZONNAL....

*Armin:

- Ok oké... *fel áll*

*Letti:

- Bocsáss meg Kuga..

*Kuga:

- ............................

*Armin:

- Gyere már te két lábon járó szerencsétlenség..ne idegesítsd őt továbbra is az ostoba jelenléteddel..

*Letti:

- Parancsolsz?

*Kuga:

- Azt mondtam majd kinn megbeszélitek...

*Armin:

- Te is hallottad...

*Letti:

*morog*

- ................................

Megemelve a kezem a mutató ujjammal rámutattam a kijárati ajtóra avval a céllal,hogy távozzanak.Ők még pár másodpercig a szoba közepében álltak és egyszer egymásra egyszer pedig rám pillantva hagyták el a lakást.Annyira csalódott voltam abban a pillanatban,hogy semmi kifogást sem akartam hallani egyikük szájából sem.Az egyetlen amíg valójában szerettem volna,az nem más mint elmenekülés mindenki elől.Senkit sem akartam látni.Kulcsra zárva az ajtót leültem a fotelre és az ölembe véve a cicát zokogva simogattam közben folyton az ablakon nézve kifelé.

*Kuga:

/Tudtam...úgy tudtam...az én boldogságom nem tarthat örökké.../

************Armin és Letti beszéde ami után elhagyták a lakást*************

*Armin:

- Van fogalmad arról,hogy mit tettél?

*Letti:

- Ne haragudj rám Armin...annyira örültem,hogy újra látlak és..

*Armin:

- Ne kezd megint az ostobaságaidat...köztünk soha nem volt és nem is lesz semmi...üsd ki végre a fejedből..

*Letti:

- De..

*Armin:

- Semmi de...tönkretetted a kapcsolatomat..

*Letti:

- De hisz te nem is szereted őt...

*Armin:

- Ezt meg honnan vetted?

*Letti:

- Onnan,hogy te semmit sem veszel komolyan saját magadon kivül.Egy lányt sem vettél komolyan...csak játszadozol velük aztán kidobod őket amikor megunod..

*Armin:

- Vigyázz a szádra...nekem is van mit elmondanom rólad az embereknek Letti...ne akard,hogy brutálisabb eszközökhöz folyamodjak...

*Letti:

- Nincs semmi bizonyítékod semmire..

*Armin:

- Oh..igazán?

Armin elővette a telefonját és egy képet mutatott meg Lettinek,ahol ő egy fiúval van.

*Letti:

- Ezt meg honnan....

*Armin:

- Emlékszel még arra amikor a a sulinál való kosárlabda pályán voltam a barátaimmal? Ne gondold,hogy nem vettem észre mi járt a fejedben.Azon gondolkodtál,hogy hogyan csábíts egy egy srácot a kosárlabda csapatból.És csoda folytán neked ez valahogyan sikerült.Én pedig nem hagyhattam ki a lehetőséget és lefényképeztem mindent.Ha kíváncsi vagy még videót is mutathatok.

*Letti:

- Te kis...

*Armin:

- Ez az utolsó figyelmeztetésem...Ha nem szállsz le rólam,az egész világ megtudja ki vagy valójában...

*Letti:

- Ne merészeld...

*Armin:

- Tőled függ minden...ha jó kislány leszel megtartom a te kis titkodat...de ha újra útban fogsz állni....nagyon megbánod...

*Letti:

- Te nyomorék...ezt még nagyon megbánod...

*Armin:

- Nem hiszem...

*Letti:

Miért..nem....mit akarsz Kugától? Te is jól tudod,hogy ő nem az lány fajta aki ágyba ugrana bárkihez..akkor mégis mit akarsz tőle?

*Armin:

- Igaz..ő nem a te fajtádhoz tartozik...és azt kérdezed,hogy mit akarok? Hm...valójában semmit...csak....felkeltette az érdeklődésemet...még soha sem volt ilyen nehéz felszednem valakit...és nem is sikerült volna ha a testvérem és Rosalia nem szólnak bele az ügybe...

*Letti:

- De hisz úgy is jól tudod,hogy most már nem fog megbocsátani neked..

*Armin:

- Meg fog..ő más mint a többi lány..

*Letti:

- Más? Ennyire csak nem hülye,hogy ilyenekért megbocsásson..talán a barátságunknak vége..de Kuga sem lesz a tiéd..

*Armin:

- Ne bízd el magad drága.Ő képtelen túl sokáig bárkire is haragudni..még ha szíven is szúrták volna...akkor sem képes rá..ez a lány...maga a tökéletesség..

*Letti:

- Te pedig szépen kihasználod ezt mi?

*Armin:

- Úgy is mondhatjuk...

*Letti:

- Te rosszabb vagy mint hittem..

*Armin:

- Én nem vagyok rossz...csak nem szeretem ha valaki az utamban áll...mint most például te...most nagyon meg kellesz dolgoznom azért,hogy kibéküljünk..

*Letti:

- Hisz nem is veszed komolyan az érzéseit..miért nem hagyod egyszerűen békén szegényt?

*Armin:

- Mert ő magához kötött engem...

*Letti:

- Magához kötött?

*Armin:

- Egy ilyen ostoba kislány mint te nem érti meg az ilyen szavakat....de,hogy a te kis üres fejed is megértse...nem vagyok hajlandó őt csak úgy elengedni..de ez viszonzott érzelmek...

*Letti:

/Rohadék.../

Letti idegesen megfordult és elment az ellenkező irányba Armin pedig még egy ideig a helyén maradt és a telefontja képernyőjét nézte.De végül felsóhajtva ő is elindult valahová és másodpercek múlva eltűnt a vak sötétben.

***************E pillanatban Kuga szobájában******************

Képtelen voltam felfogni a történteket.Egyre több könnyet kezdtem el hullatni.Nem tudtam lenyugodni.Már a cica sem tudott mosolyt csalni az arcomra mint eddig minden egyes szomorú napomon.S egyszer csak megszólalt a telefonom.Amikor megnéztem,hogy ki az akkor egyből felvettem.

*Kuga:

- Rosa...*hüp-hüp*

*Rosa:

- Kuga? Miért sírsz? Mi történt?

*Kuga:

- Rosa.....*hüp-hüp*

*Rosa:

- Mi történt? Kezdek nagyon aggódni...

*Kuga:

- Letti...

*Rosa:

- Letti? Milyen Letti?

*Kuga:

- Ő...a....

*Rosa: Hol vagy most?

*Kuga:

- .....Itthon.....

*Rosa:

- Tudod mit...ne menj sehová otthonról.Mindjárt ott leszek és aztán majd elmondasz mindent érthetően.

Amikor Rosalia letette a telefont letöröltem a könnyeimet és próbáltam lenyugodni.Egy kis idő elteltével Rosa tényleg megérkezett.Beengedve őt a lakásba a vendéglőbe kísértem.

*Rosa:

- Most pedig ki vele mi történt.Ki az a Letti?

*Kuga:

- Letti....a gyermekkori barátnőm..

*Rosa:

- És mi történt vele?

*Kuga:

- Eljött nálam és...

*Rosa:

- Ééés? Folytasd kérlek...nem tudok gondolatokat olvasni...

*Kuga:

- Később eljött Armin is...én kimentem a konyhába teáért de amikor visszajöttem...

*Rosa:

- Mi történt amikor visszamentél? Kugaa? Ne szakítsd félbe a mondataidat..

*Kuga:

- Amikor visszaértem a szobához ők csókolóztak...

*Rosa: MIIIIIII???!!! Te jó ég Kuga ez igaz?

*Kuga:

- Igen...

*Rosa:

- Megölöm...hogy tehette ezt?

*Kuga:

*megrázza a fejét*

*Rosa:

- Ismerték egymást már korábban is?

*Kuga:

- Nem tudom..nem tűnt úgy mintha ismerték volna egymást..

*Rosa:

- Ez fura..

*Kuga:

- Már mindegy..mindennek vége..

*Rosa:

- Oh drágám...

Rosa magához ölelt és engedte,hogy sírjak a vállán.Amikor elmeséltem neki mindent és kisírtam magam már sokkal jobb kedvem lett.

*Kuga:

- Nem is tudom mit tennék ha nem lennél itt Rosa..

*Rosa:

- Elkezdenél gondolkodni az öngyilkosság alapjain..

*Kuga:

- Nem hinném...Maximum amit tennék összekuporodnék egy sarokban és ott bőgnék..

*Rosa:

- Te erős vagy..nem hiszem,hogy túl sokéig aggódnál e miatt.

*Kuga:

- Ez is igaz...

*Rosa:

- Na és..mihez akarsz kezdeni most?

*Kuga:

- Élem az életem és kész.

*Rosa:

- Micsoda pozitív hozzáállás..

*Kuga:

- Nem akarok emlékezni erre.Minél hamarabb elfelejtem annál hamarabb fogok tudni új életed kezdeni.Mindent egy tiszta lapról.

*Rosa:

- Ne feledd,hogy én mindig itt leszek neked.

*Kuga:

*bólint*

- Épp ezért is nem aggódom.Hisz jól tudom,hogy ha valaki megbánt akkor te majd segítesz elintézni a bűnöst...

*Rosa:

- Pontosan.Csak annyit kellesz mondanod,hogy vigyek-e ásót magammal.És ha igen akkor hová.

Rosaval hangos nevetésben törtünk ki.

*Kuga:

- Már elég késő van.Mi lenne ha ma nállam éjszakáznál?

*Rosa:

- Nem rossz ötlet..de nem hoztam pizsamát.

*Kuga:

- Ne aggódj.Keresek majd neked valamit a ruhás szekrényemben.

*Rosa:

- Azt nagyon megköszönném.Nem szeretnék egész éjjel ebben a ruhában aludni..

*Kuga:

- Ne aggódj..biztosan találunk valamit.

Lassan odaballagva a ruhás szekrényemhez kinyitottam és elkezdtem keresgélni egy ruhát amiben Rosa aludhatna és észre sem vettem,hogy ő az alsóneműim között kotorászik.

*Rosa:

- Micsoda ízléstelenség..

*Kuga:

- Micsoda?

Pillantottam rá és csak akkor vettem észre,hogy mit csinál.

- Rosa!Mi a jó eget csinálsz?

*Kuga:

- Rosa!Mi a jó eget csinálsz?...

*Rosa:

- Ilyen alsóneművel nem tudom,hogy lehet elcsábítani egy pasit..

*Kuga:

- Rosaaaa! Hagyd ezt abba..rakj mindent vissza a helyére de azonnal.

*Rosa:

- Úgy látszik nélkülem te még normális alsóneműt sem tudsz megvásárolni..

*Kuga:

- Figyelsz te rám egyáltalán?

Rosa oda sem figyelve arra,hogy én mit mondok neki folytatta a beszédét arról,hogy én nem tudok semmi normális ruhadarabot megvenni magamnak.

*Kuga:

/És ezt minimum holnapig kell hallgatnom...Istenem segíts meg../

Végre találva egy ruhát amiben Rosa aludhatna átnyújtottam neki és persze abban s reménykedtem,hogy végre békén hagyja az alsóneműimet.

*Kuga:

- Tessék.Ennek jónak kéne lennie.

*Rosa:

- Köszönöm..

Rosa egyből elfutott a fürdőbe átöltözni ott hagyva mindent.Addig én is át öltöztem a saját pizsamámba.Pár perc elteltével ő vissza is jött.

*Kuga:

- Na jó lesz?

*Rosa:

- Igen.De,hogy őszinte legyek,nem is gondoltam volna,hogy ilyen fajta ruha is van a szekrényedben..

*Kuga:

- Akkor örülök..

/Még szerencse,hogy nem kezdte el ezt is kritizálni a csipkehiány miatt az én pizsamámat../

- Nos...akkor mehetünk is aludni.Te nyugodtan elfoglalhatod az én szobámat ha szeretnéd.

*Rosa:

- Na és te akkor hol fogsz aludni?

*Kuga:

- Castiel szobájában.

*Rosa:

- Egy fiú szobájában akarsz aludni?

*Kuga:

- Ahhoz képest,hogy a testvérem egy fiú rendet tart a szobájában.Na és természetesen a személyes engedéje is meg van.

*Rosa:

- Ohh értem.Nos akkor ez esetben örömmel elfogadom az ajánlatot.Jó éjt Kuga.

*Kuga:

- Jó éjt.

Mind ketten bementünk a szobákba és mélyen át aludtuk az egész éjszakát.Következő reggel már hétvége volt így hát elhatároztuk,hogy elmegyünk segíteni Leigh nem a butikjában.Pontosabban mondva Rosa eldöntötte,hogy ő megy..nekem pedig természetesen mint egy rabszolgának vele kellett mennem.Mivel én értettem az anyagokhoz Rosa szinte rákényszerített,hogy vele menjek egész úton keresztül azt sorolva,hogy Leigh örülne egy ilyen segédnek mint én.Így hát a butikba mentünk.Út közben összefutottunk Kimmel és Alexyvel.Amikor a butikhoz értünk Rosa berohant mint egy tornádó én pedig lassan követtem őt.Amikor beléptem az ajtón Rosa épp Leigh nyakán lógott.Az egyik sarokban pedig egy másik fehér hajú srác állt aki elég furcsa ruhákban volt.Mivel nem akartam megzavarni a turbékoló galambokat az ismeretlen számomra fiatal fiúhoz ballagtam.

*Kuga:

- Ezek a ruhák...szereted a Viktoriánus divatot?

*Fehér hajú fiú:

- Tessék? Oh igen.Nem mindennapi,hogy valaki tudja ezt.

*Kuga:

- Pedig könnyű eltalálni.Egyébként pedig Kuga vagyok.

*Fehér hajú fiú:

- Csak akkor könnyű,ha tudsz valamit erről a korról vagy már láttál ehhez hasonló öltözeteket...Én Lysander vagyok.örvendek.

*Kuga:

- Ömm...itt dolgozol?

*Lysander:

- Nem.Csak a bátyámnak jöttem ma segiteni.

*Kuga:

- A bátyádnak?

*Lysander:

- Leigh az idősebbik testvérem.

*Kuga:

- Nem is tudtam,hogy Leighnek van öccse.Rosa nem mesélt róla.

*Lysander:

- Ha nem kérdezted nem csoda,hogy nem említette meg.

*Kuga:

- Kíváncsi vagyok nem tagadom de ha Rosa magától nem mesélt erről, nem szerettem volna kérdezősködni.Még félreértette volna a dolgokat.

*Lysander:

- Rosa csak ilyen.

*Kuga:

-Régen ismeritek egymást?

*Lysander:

- Eléggé.Még az előtt ismertük meg egymást,hogy összejött volna Leighel.

*Kuga:

- Érteem.Oh bocsánat,hogy ennyit kérdezgetek.

*Lysander:

- Semmi gond nincs ezzel amig nem mész túl messzire a kiváncsiság miatt.

*Kuga:

- Igyekszem visszafogni magam az ostoba kérdések elől.

*Lysander:

- Néha tényleg jobb tudni,hogy hol a határ...de azért nem is rossz dolog kíváncsinak lenni.Ez minden emberben benne van.

*Kuga:

- Ebben egyet kell,hogy értsek.

*Lysander:

- Na és te miért is jöttél ide?

*Kuga:

- Rosa rászedett arra,hogy jöjjek el de és segítsek Leighnek.Habár azt sem tudom miben lehetnék hasznok neki.

*Lysander:

- Ha egyszer Rosa ideráncigált téged ilyen korán biztosan látja benned a tehetséget és a hasznot.De egy ideig úgy látom várhatunk a munkával..

*Kuga:

- Rosa az egész figyelmét elveszi a munkától.

*Lysander:

- Ez mindig is így volt.

*Kuga:

- Én nem túl sok időt töltöttem még mind kettőjük társaságában.De amennyit láttam az bőven elég volt ahhoz,hogy rájöjjek arra,hogy ezek ketten tényleg szeretik egymást és boldogak amikor együtt lehetnek.

*Lysander:

- Úgy beszélsz most mintha te már réges-régen lemondtál volna a szerelemről.Történt valami?

*Kuga:

- Történt egy-s más de ez nem fontos.

*Lysander:

- Nem kéne így hozzáállnod a dolgokhoz.A szerelemért küzdeni kell.

*Kuga:

- Talán igazad van de nekem szerelemre nincs szükségem.

*Lysander:

- És ezt mikor határoztad el?

*Kuga:

- Még sok évvel ezelőtt.Most pedig csak jobban rájöttem arra,hogy nekem tényleg nincs rá szükségem.

*Lysander:

- Miért érzem úgy,hogy te saját magadnak hazudsz most?

*Kuga:

- Ezt meg,hogy érted?

*Lysander:

- A saját fejedhez vágtad azt,hogy neked nem kell senki és semmi.Egyedül is elfogsz boldogulni az élet során.Egyedül.Tényleg erre vágysz?

*Kuga:

- Igen.

*Lysander:

- Megint hazudsz...

*Kuga:

- Én nem hazudok.Csak te nem értesz meg.Pont úgy mint minden más ember.Ennyi az egész.

*Lysander:

- Én jobban is megértem amit mondani akarsz mint hinnéd mivel a hallottak alapján a szituációnk nagyon is hasonló.

*Kuga:

- Nem hinném.

*Lysander:

- Ezt miből gondolod?

*Kuga:

- Talán téged is elárult az akiben annyira megbiztál mint saját magadban? Téged is megcsalt valaki a szemed láttára és méghozzá a legjobb barátoddal?! Nem értesz te semmit...

Újra kitörtek belőlem az érzelmek és a földre rogyva elsírtam magam.Amikor Rosa ezt megláttam egyből ott hagyta Leighet és hozzám rohant.

*Rosa:

- Mi történt?

*Lysander:

- Szerintem már te is rájöhettél erre Rosa.Egy egyszerü beszélgets amely megmutatja az ember igazi énjét.

*Rosa:

- Most már értem.értékelem azt,hogy segíteni próbálsz rajta és könnyíteni szeretnél a helyzetén ahhoz képest,hogy még csak most találkoztatok először de neki most túlságosan is fájdalmas ez az egész.

*Lysander:

- Ezt vettem észre.De ha így fog hozzáállni az élethez rossz lehet a vége.

*Rosa:

- Ezt is értem.Épp ezért is vagyok mellette.

*Kuga:

- Köszönöm a segítségeteket srácok...

*Rosa:

- Kuga?

*Kuga:

- Mostmár valójában rájöttem arra,hogy nem is szerettem Armint annyira...

*Rosa:

- Jajj drágám...

*Kuga:

- Szükségem volt egy igazi kis agymosásra.Köszönöm Lysander..

*Lysander:

- Igazán nem kéne ilyenekért hálásnak lenned.egy igazi ordibálásra készültem fel..nem pedig köszönetre.

*Kuga:

- Te nem tettél semmit amiért ordibálnom kellett volna rád.

*Lysander:

- Azt hittem,hogy beletapostam az érzéseidbe.

*Kuga:

- Egy kissé igen de épp ennek hála jöttem rá sok mindenre.

*Lysander:

- Ennek nagyon is örülök.

*Kuga:

- Na de most már tényleg új lappal szeretnék kezdeni mindent...

*Rosa:

- Ez a helyes hozzáállás Kuga drága.Ha szükséged lesz egy újabb agymosáshoz fordulj csak nyugodtan Lyss drágához.

*Lysander:

- Tessék?

*Kuga:

- Nem hiszem,hogy Leigh butikján kívül túl sokszor futnék össze vele.

*Rosa:

- Ha ez tőlem függ nagyon is gyakran fogtok még összefutni.

*Kuga:

- Te meg mi a fenéről beszélsz Rosa?

*Rosa:

- Semmiről,semmiről.

*Lysanrer:

*sóhaj*

- Te aztán nem állsz le Rosa.

*Rosa:

- Ez természetes.

*suttog Kugának* - Lisandernek még nincs barátnője.Most van egy lehetőséged elkapni őt.

*Kuga:

*suttog* - Te megőrültél.

*Rosa:

- Ha te nem veszed kézbe az ön életed akkor helyetted megteszem majd én.

*Kuga:

- Nem kérek belőle köszönöm.

*Rosa:

- KÉÉÉSŐŐŐŐ!

*Kuga:

- ROSA!

*Rosa:

- Sálálá!

*Kuga:

- Mint egy óvodás.

*Lysander:

- Egyet értek.

*Kuga:

- Mindig ilyen volt? Te már régebb óta ismered őt mint én.

*Lysander:

- Többé kevésbé igen.

*Kuga:

- Akkor ezek szerint nem csak az én véremet szívja...

*Lysander:

- Nem.Szóval megnyugodhatsz.

*Rosa:

- Ti meg miről sugdolóztok?

*Lysander:

- A ruhákról és a Viktoriánus korról beszélgettünk.

*Rosa:

- Éééérteeem..Jajj tényleg majdnem elfelejtettem.Hisz épp ezért hoztalak ma magammal Kuga.Gyere velem.

Rosalia megragadta a csuklómat és maga után húzott Leighez.Természetesen szinte egyből Rosa elkezdte dicsérni a tudásomat az anyagok felől amit Leigh egyből tesztelt is.Amikor elbizonyosodott abban,hogy Rosa nem vitte túlzásba a tudásomat elégedetten kezdett bele az én ruhám méreteinek felvevéséről.Az én ruhámat is Rosa intézte szóval nekem halvány fogalmam sem volt arról,hogy mi várhat majd rám.Szinte sötétedésig a butikban voltunk.Lysander felajánlotta nekem,hogy hazakísér de én elutasítottam mondván ,hogy úgy sem lakom túl messze.Így hát egyedül mentem hazafelé.Abban reménykedtem,hogy út közben nem fogok összefutni senkivel akit abban a pillanatban nem szerettem volna látni.Pontosabban nem akartam összefutni Lettivel és Arminnal.De itt sem történt csoda.Amikor elkezdtem megközelíteni a házunkat észrevettem egy árnyékot a lépcsőnél ülni.Szinte egyből felismertem a sötét alakot így hát meg is álltam és csak szinte dühöngve vártam mi fog történni.A telefonomat is előkotortam a zsebemből és készen voltam hívni a rendőrséget is ha történne valami amire nem lennék felkészülve.Amikor az alak észrevett fel állt a lépcsőről és lassan felém kezdett el közeledni.Amikor már szinte két-három méter választott el minket egymástól már teljesen láttam a személy arcát is.Armin állt előttem.Úgy nézett rám mint egy kutya amelynek nem volt háza.Mintha a szemeivel könyörgött volna segítségért.De abban a pillanatban annyira mérges voltam,hogy alig bírtam ki,hogy ne ordibáljam le a fejét mindenért és ne keverjek leneki egy hatalmasat.

*Armin:

- Ku...

*Kuga:

- Mi a frászt keresel itt?

*Armin:

- Csak látni akartalak..

*Kuga:

- Én viszont teljesen az ellentétijét érzem most irántad.

*Armin:

- Megértem.

*Kuga:

- Nos..megláttál..élek virulok szóóval el is mehetnél innen a dolgodra..

*Armin:

- Szóval még mindig haragszol...

*Kuga:

- Tévedsz..én nem haragszom..már nem..

*Armin:

- Akkor..

*Kuga:

- Nem haragszom..de azt sem mondtam,hogy továbbra is a közeledben szeretnék lenni.Most pedig megkérném azt,hogy távozz innen.

*Armin:

- Ne csináld ezt..te is jól tudod,hogy az a lány tehet mindenről..én hozzá sem értem..ő mászott rám...

*Kuga:

- De te sem voltál ellenére.

*Armin:

- Már elég régóta ismerjük egymást Lettivel ezt nem tagadom...de mi soha nem voltunk együtt...egy iskolába jártunk és....

*Kuga:

- Ne hazudj!Mi soha nem jártunk veled egy osztályba...nem.... még egy iskolában sem tanultunk...Lettivel viszont már kezdő osztályok óta együtt tanultunk.

*Armin:

- Ha jobban emlékeznél...akkor eszedbe jutott volna az,hogy Letti a szülei elválása után minden hétvégén az apjához utazott.Letti pedig ahelyett,hogy az időt az édesapjával töltené a városi fiúkkal lógott.Engem is ott szúrt ki.

*Kuga:

- Arról tudok,hogy a szülei elváltak...de a többit ne is gondold ,hogy elhiszem..

*Armin:

- Akár hiszed akár nem ez az igazság.

*Kuga:

- Ha te mondod.

Nyugodtan elindultam a lakás felé.Amikor épp Armin mellett haladtam át ő megragadta a karomat és magához húzott.Rátaposva a lábára sikerült kiszabadulnom s pár méterrel távolabb tőle megálltam.

*Kuga:

- Ha még egyszer meglátlak itt..felhívom a rendőrséget és a többit már te fogod elmagyarázni..

Ezek a szavak után ott hagytam Armint az udvaron és Bementem a lakásba.Annyira nem érdekelt engem semmi mint még soha.Fáradtan engedtem magamnak a kádba meleg vizet és majdnem elaludtam.Még épp észhez kapva másztam ki a vízből és megtöröközve felvettem a pizsamámat de még mielőtt lefeküdtem volna megetettem a kiscicát és játszottam vele egy picit mivel a napokban teljesen elunta magát és csak is ezek után adtam át magam az álmok világának.